A sok ide-oda költözködés közepette, jó ideje kevés figyelem jutott a szobanövényeinknek. A költözés mindig megviselik őket. Akármennyire is igyekszünk jól előkészíteni, kipárnázni a növényes dobozokat, törődöttek, elnyúzottak maradnak hosszú ideig.
Ez van, nem szeretnek költözködni.
Mostanára persze kiheverték, de nagyon időszerű volt már a földcsere, némelyiknél az átültetés is. A férjem egy napra vidékre ment, és eljött a pillanat, hogy ideiglenes kertészetté alakítsam a konyhát. Az sem jelentett gondot, ha ezúttal semmi sem főtt a tűzhelyen...
A borongós esős napon, egy kényelmes reggeli után, sorban kihordtam az összes növényt a konyhába. Azért választottam a konyhapultot, mert a jó fél napos munkát így tudtam a lehető legpraktikusabban elvégezni, még ha nagyobb kosszal járt is. Nyilván egy udvari műhely volna az ideális egy ilyen munkához, de a városi embernek ilyen luxus nem jut... Bekészítettem egy zsák földet, újságpapírt, szemestest, ollót, kést, vizet, rossz harisnyát, bambusz botot, kavicsokat.
Az utóbbi három magyarázatra szorul: a bambusz bot jól bírja a vizet, ezért kifejezetten alkalmas karónak, a virágföldbe szúrva. Apósomtól szoktam beszerezni. A harisnya kötözéshez kell. Vannak növényeim, amelyek olyan sokat vártak az átültetésre, hogy teljesen szétzilálódtak, ezért sajnos muszáj megregulázni őket. Viszont nincs szívem zsineggel kötni, mert megsértheti a levelet. Ha rendeződött a növény, később, ha még szükséges, szalagot kap a ronda harisnya helyett.
A virágföldet illetően sajnos osztrák földem volt, valamelyik nagyáruházból. Az a tapasztalatom, hogy a hazai sokkal jobb, fekete porhanyós, erdei föld. Ha tehetitek úgy válasszatok.
A munkaidőt illetően ez a mai akció majdnem 5 órát vett igénybe. Ez alatt 24 cserép virággal foglalatoskodtam – többnyire szükséges volt az átültetés, csak néhánynál úsztam meg földcserével. Egy permetezés is belefért: a pálmámat ismét ellepték apró fehér levéltetvek, ezeket mosószappanos vízbe áztatott dohányleveles oldattal szoktam kinyírni. Egy éjszakát áll, vízzel hígítom, hogy permetezhető legyen, és mehet!
Délutánra mindenki megfésülve, kifényezett levelekkel feszített, amit a telefonnal készített fotóim egyáltalán nem adnak vissza. Biztosan ismeritek azt a jellegzetes virágültetős illatot, a nedves föld, a frissen lemosott levelek esőre emlékeztető illatát... Ezt lehetett érezni. Ilyenkor hálásak.
A kaspók egyelőre még esetlegesek, de úgy tervezem, hogy hamarosan jönnek a saját gyártmányok...
Elég kevés szó esik a blogon növényekről, pedig meggyőződésem, hogy nagyon fontos szerepük van a lakásban. Városon különösen, de falun is fontosak. Nem csak azért, mert szépek és tisztítják a levegőt és optimalizálják a páratartalmát, hanem azért is, mert sokat hozzátesznek a jóllétünkhöz. A környezetpszichológusok megfigyelték, hogy a munkahelyeken már a növény látványa is jól hat a közérzetre.
A szobanövények afféle kertként működnek a lakásban, amit külön tudomány és művészet kialakítani.
Míg a 45 m²-es lakásunkban sűrű kis dzsungel volt a növényes blokk, és nem kellett rajta sokat törni a fejem, itt elvesznek a térben. Ez a tény mindenképpen megoldást igényel, és olyan területre kell merészkedni a megoldás érdekében, ami egy kicsit ismeretlen számomra. Ugyan még nem teljes a állomány, mert várakozom néhány igazán nagy szobanövényre, ettől függetlenül a beköltözés óta foglalkoztat, miként zöldíthetném még jobban a lakást úgy, hogy ne kócos, kis hóbortos gyűjtemény, hanem tervezett, szép és átgondolt legyen mindez.
Egységbe szedi a különböző növényeket, ha a kaspók hasonlóak. Nem szeretném a teljes állományt uniformisba ültetni, de el tudom képzelni a kaspók egy részét hasonló stílusban, különböző méretekben. Éppen inspirálódom ez ügyben. Van két szép régi létránk és egy pár mankónk, velük is terveim vannak.
Fotó: styleathome.com
Régóta foglalkoztat a függőleges növényfal ötlete. Írtam a témáról a Népszabadságban, és bemutattam egy jó kis hazai műhelyt, a Mohány és Páfrát is, akik mesteri ennek a területnek. Nyilván olyan léptékben lehet ebben gondolkodni, ami házilag elkészíthető és fenntartható. Viszont nem biztos, hogy a legszebb fényviszonyú falakat erre a célra akarjuk használni.
Foglalkoztatnak továbbá a pozsgások. Második éve lakik nálunk egy Októberke nevű növény, és két kis kaktusz is beköltözött, próbából. Ha szeretik a helyet, lesznek többen is. Jövő tavasszal pedig a három dél-keleti, udvari ablakpárkány hasznosítása lesz szép feladat.
Addig is örülünk annak, hogy ismét haladtunk egy cseppet a rend irányába.
szöveg és fotó: Babarczy Veronika
A kinti kertünk: Októberke az ablakpárkányon. Hálás és igénytelen növény, amely késő ősszel virágzik.
