Most, hogy már láttátok az új lakást, biztosan érthető, miért feszegettem a régi nyílászárók, parketta, faanyagok megmentésének kérdését. Azon túl persze, hogy alapból mindig is nagyon érdekelt ez a téma, most különösen is érintettek lettünk.
Bizonyára ezért is választunk ilyen lakást, amilyent, patinás anyagokkal. De mit kezdünk mindezzel?
Az elkövetkező időszak éppen annak a megtervezésével telik majd, hogyan lehet a lehető legjobbat kihozni a meglevő adottságokból. Izgalmas lesz megmutatni, miből mi alakul, miért éppen az adott megoldás mellett döntöttünk.
Addig is megmutatjuk, mi minden tetszett meg ebben a lakásban.
1. Az első és legfontosabb az elrendezés, a tájolás és az elhelyezkedés volt.
A jelenlegi elrendezését persze elképesztően ötletesen lehetne megváltoztatni, de így is jó és élhető, ahogy most van. Tehát, dönthettünk úgy is, hogy nem alakítjuk át a tereket, marad minden a helyén. Ennek a büdzsé az oka. Viszont cserébe szép tágas lakást kaptunk: három nagy szobát, étkezős konyhát, szép előszobát.
2. Tetszenek az igazán szép, igényes részletek. A konyhát és étkezőt elválasztó, fából készült térelem, amit bizonyára ide terveztek eredetileg is, az építéskor. Ezzel együtt gondolkodunk, miként legyen majd az új étkezős konyha.
3. A nyílászárók, amelyek nagyon jó állapotban maradtak meg. Szigetelni, felújítani biztosan kell, de műanyagra cseréről szó sem lehet. Amúgy is szívügyem, gondolhatjátok az eddigiekből, hisz ódákat zengtem lomokról és régiségekről. Korábban írtunk a nyílászárók megmentéséről: itt.
Az eredeti faredőnyt is szeretnénk megtartani, reméljük, találunk jó mesterembert. Az eddigiek, akiktől árajánlatot kértünk, még csak nem is válaszoltak. Ha tudtok jó szakembert, welcome!
4. Apropó, régiségek, hangulatok.
Az új lakásunk tele van velük. Hat óriási zsákban adtuk oda szeretetszolgálatnak a kedvesen régimódi, de szépen karbantartott ruhákat, ágyneműket, cipőket, amelyek az idős hölgyek után maradtak, szépen behajtogatva a szekrényekbe, ágyneműtartókba.
A használati tárgyak nem igazán értékesek, de minden szép tiszta, gondosan megóvott. Érdekesek, sokfélék, mintha csak saját antikvitásunk lenne. Persze nem ezt a hangulatot akarjuk konzerválni, de szeretnénk sok mindent ügyesen átmenteni a friss, új, fiatal változatba.
Ez például egy Elizabeth Arden púder. Jó ízlésük volt a néniknek.
5. A bútorok közül pedig nem egyet megtartunk. Nagyon szép állapotban vannak és igazán kedvünkre valók. A kedvencem – közületek is sok mindenkinek tetszik, ahogy írtátok – a fehér hálószobabútor család, szekrényekkel, ággyal, éjjeliszekrényekkel (következő fotón), és egy sokfiókos kis szekrénnyel ráadásnak.
A konyhai bútorok (amelyeket a fürdőszobában kialakított konyha miatt a szobában tartott az egyik hölgy) inkább az 50-es évek stílusában készültek, de a pad kifejezetten jópofa. A háttérben látható a hozzá tartozó, jellegzetes, szétnyitható konyhaasztal, de valószínűleg a szintén kinyitható körasztal kerül majd a kis étkezőbe.
A konyhai kredenc, amely szintén ugyanebből a korszakból származik, gyönyörű állapotban van. 
A nappaliban van egy szép komód (alább a fotón), és egy álkomód, ami valójában ágyneműtartó. Ezekre erős külcsínváltozás vár. Egyáltalán a nappali berendezésére.
A hatalmas, nehéz régi bútorok elfoglalják az egész teret. Nekünk is vannak régi bútoraink, de kecsesebbek, könnyedebbek. Ebben a térben várható a legnagyobb változás.
6. Tágas előszoba
Egy 27 m²-s kis lakás után, ahol jóformán egyetlen tér volt, és egy összevont konyha-előszobás után felemelő élmény, hogy elegáns, szép térbe lépünk. A mostanit is szerettük, de az új igazán nagyvonalú.
7. Kamra, külön WC
No komment. Azt gondolom, mindenki érti, miért fontos adottsáok. Bár az egyik korábbi cikk után már vitáztunk olvasóval arról, hogy városi lakásban luxus-e a kamra, de én szeretem ezt a luxust. Talán azért is, mert vidéki házban nőttem fel, ahol igazi éléskamránk volt. Jól esik látnom, hogy télire ott állnak szép sorban a lekvárjaim, a liszt, tészta, zöldségek, gyümölcsök és borok. Valahol fönt magasan az utazós bőröndök. Nekem az otthonhoz hozzátartozik a kamra-élmény. Boldog vagyok, hogy ezután nem kell nélkülöznöm. Ti hogy vagytok ezzel? Luxus? (Négyzetméter árban egész biztosan igen, de egyszer élünk!)
8. A kompromisszum.
Nos, ilyen jószerivel mindig van. Nálunk ez nem más, mint a fürdő. Aranyos, kedves, de a lakás aranyait tekintve nagyon kicsi. (Bár a mostani fürdőnknél még nagyobb is, ami csak-csak biztató, de erősen felveti a mosógép hol lesz? kérdést...).
Első lelkesedésünkben össze akartuk nyitni a fürdőt a korábbi étkezővel, úgy a hangulatos térelem mögé került volna a lábas kád (amit már beszereztem jó fél éve, bízván abban, hogy olyan lakásunk lesz, ahova lábas kád kell!), kellemes szófával, pipere asztallal, stb. szoba szerűen kialakítva. De letettünk erről, marad a kicsi fürdő, és a külön konyha, ebédlővel. Arra nagyobb szükségünk lesz. A rosszban a jó, hogy így is lehet kádunk.
Ahogy már írtam, a néni főzésre is használta a fürdőt, egy-két tárgy árulkodik erről.
És azért itt is vannak kedvenceink. Megtisztítva, felújítva gyönyörűek lesznek a mosdó melletti kellékek.
Innen indulunk. Közben készülnek a tervek, bekérünk árajánlatokat, lassan megkezdődnek az előkészületek!
Babarczy Veronika
Fotó: Oláh Gergely Máté, Babarczy Veronika
