Ez a házikó újra és újra felbukkant, újságban a neten, és én vágyakozva tanulmányozom minden alkalommal. Most elhatároztam - ha már ennyi szó esett a nyaralókról - hogy bemutatom nektek is.
Ami először megfogott benne az a szűk kis veranda volt, amit szerintem nagyon ügyesen hasznosítottak. Bevallom, amiatt is beleszerettem, hogy balatoni házikóra emlékeztet egy kicsit. Így különösen kedves.
Igaz, nem ragozták túl a konyhát, de nyaralóba tökéletes! Egy rutinos háziasszony simán összehoz itt bármilyen komoly fogást. De nyaraláskor a főzés is szolidabb, nem?
Azt is bírom, hogy a keskeny asztalnál nagyon közel kell ülni egymáshoz. Jó kis nyári ebédek jutnak eszembe, amikor mindenki egymás szavába vágva mesél, nagy nevetések közepette és sokáig maradunk az asztalnál.
A másik amit nagyon szeretek ebben a házban, hogy az aránylag kicsike alapterületet a tágas belső térrel kompenzálják. Nálunk itthon, vajon miért nem alkalmazzák ezt a kis nyomorult nyaralóházaknál...? (Biztosan valami speciális törvény lesz az ok, 1964-ből...) Kifűteni sem kell, a teret viszont nagyon megdobja.
Cserébe hajókabin szerű hálófülkék vannak odafönt. De ki bánja? Egy nyaralóban a gyerekszobát leginkább tényleg csak alvásra használják.
A felnőtt háló valamivel tágasabb, de ezt sem vitték túlzásba. Nem volt hely, ugye. Viszont így is nagyon kedves.
A fürdőszoba bőven pazar. Ha tehetném, kialakítanék a kertben egy öko-zuhanyzót, nap melegítette tartályból, és ezt csak esős időben, meg kézmosáskot használnám. 
A tér, ahol a szabad ég után a legtöbbet tartózkodnak, viszont tágas és hívogató. Hűsölésre, délutáni ejtőzésre, esti beszélgetésre igencsak alkalmas.
Ráadásul még egy fedett terasszal is megtoldották. Eszményi, nem?
A berendezés egyszerűségét és színeket mindenképpen koppintanám, ha jóval szerényebb házam volna is.
