Negyedik éve dolgoztam külkereskedelemben, amikor rájöttem, hogy a saját kereteim közé szorítottam magam. Sokszor élem meg azt az állapotot, hogy, ha valamit kimondok hangosan, az bekövetkezik. Kimondtam úgy, hogy mindenki hallja: mást akarok! November volt, s aztán december 31-el otthagytam a munkahelyem.
A megspórolt pénzemből eszközöket vásároltam, süti fotózásokat szerveztem a konyhámba. Beiratkoztam angol tanfolyamra, ahol megismertem az egyik budapesti kávézó oszlopos tagját. Idén „ünnepeltük”, hogy egy éve minden héten viszem nekik a süteményeket a kávék, teák és forró csokoládék mellé.
És egyre bővül az a (szakmai) ismeretségi, baráti kör, akik kíváncsiak arra, hogyan alkotok, milyen pluszt tudok hozzáadni egy átlagosnak tűnő lúdláb tortához. Ez az, amit akarok, pontosan ez az: vannak keretek, de az alkotói szabadságom kiteljesül.
Közben persze kerestem új munkahelyet, mert én is pénzzel fizetek a boltban. És tudjátok, mi a legérdekesebb a munkakeresésemben? A családom már pánikolt, mert alig jelentkeztem munkahelyekre. Kiválasztottam körülbelül 15 hirdetést, amire elküldtem az önéletrajzomat. Ebből kettő bejött: behívtak interjúra. Most pedig egy éve dolgozom annál a cégnél, aki másodikként nézett meg magának.
Olykor gátol, mert az időm és az energiáim is végesek. Nehéz nekiállni úgy egy tortának, hogy előtte 8+ órát egy irodában ülve hajtottam. De nem lehetetlen. Megtanultam, hogy nincsen lehetetlen.
A jelenlegi munkahelyem pontosan arra tanít, hogyan adjam el magam a piacon. Én pedig szeretek tanulni, kíváncsi vagyok minden újdonságra, minden kütyüre, ami hasznomra lehet. A marketing kusza világába soha nem láttam bele ilyen mélyen, és bár csak messziről figyelek, de figyelek, és készítem a képzeletbeli jegyzeteimet, hogyan tudom ezt a tudást a saját márkám felépítésében kamatoztatni. Mert már nem elég, hogy szájhagyomány útján terjedek.
Emellett szakmai tudásomat is fejlesztem, tavaly ősztől beültem az iskolapadba. Tényleg cukrász leszek. És a történetnek itt még koránt sincs vége. Erről a következő alkalommal mesélek.
Fotó: Orsiságok
