Lassan célba érnek londoni lakásmese sorozatunk hősei. Kiss-Takács Kati és férje végre, végre, végre ...beköltözhetnek. De a java csak most jön, kezdődik a felújítás. Aki megélt már hasonlót, nosztalgiázhat kicsit, és szánjon rá 1 percet, hogy át tudja élni az örömöt: túl van rajta.
Megjegyzem, lelkesen drukkoltam, és alig vártam, hogy eddig jussanak, mert most jönnek azok a finomságok, amelyek az olvasóinknak annyiban szolgálhatnak külön érdekességgel, hogy a helyszín és az alapanyagok, az ötletek, az ízlés is angol. Azt gondolom, mindnyájan kíváncsian várjuk, hogy honfitársaink mit hoznak ki mindebből.
Tegnap voltunk először úgy, hogy az ingatlanügynök leheletét nem éreztük a nyakunkon.
Amikor a kulcsot a bejárati ajtóba raktam, a Tomival egyfolytában egymásra vigyorogtunk. Azért sikerült bejutni a lépcsőházba, és kiderült, hogy a lakásajtón viszont alig tudok bemenni. Régi a zár, régi az ajtó, hogy pontosítsak, ajtót kellene cserélni. De azt meg csak tokostul lehet. Felhívtam egy céget, azt mondták, a legolcsóbb ajtójuk 900 font (300ezer), de benne van a beépítés is. Csak négy hetet kell várnunk. Hurrá. Barkácsboltban is találtam ajtót ez sokkal olcsóbb, de ki rakja be? És mikorra?
Aztán ahogy elkezdtünk körbesétálni, észrevettük, hogy a festett tapéta sok helyen felhólyagzott és lepattogzott, vagyis az egész folyosót le kell vakarni és újra kell vakolni. Ma este jönnek a magyar srácok árajánlatot adni, kíváncsi vagyok hogy mi lesz belőle. Festeni mi is tudunk, de ha a vakolást elszabjuk, akkor utána az egyenetlen falat nézegethetem addig amíg fel nem robbanok a pontatlanságunktól.
A konyha jobb állapotban van mint reméltem, a sütőnek például csak egy kis forró vízgőz kell, meg tisztítószer, de arra nem jöttünk rá, a mosogatógépet és hűtőket hol kell bekapcsolni. Nem sikerült áram alá helyezni...
A tulaj természetesen otthagyott mindent, úgyhogy van egy szakadt, de működőképes szárítógépünk, egy kanapénk és egy fotelunk (macskapipiszagúak), kávézóasztalunk (szar állapotban), két fa padlóvázánk, két rossz állapotú ágy, két nagyon rossz állapotú szekrény, egy étkezőasztal (lecsukható szélű), egy csukható faládát, három vödör talán nem beszáradt festéket, vasalódeszkát, egy keretezett Chelsea FC 2007/2008 posztert, egy halálfejes kardot, három bumerángot, egy bevásárló kocsit és két hullahopp karikát. Csak az egyik karika működik (szerencsére az amelyik rózsaszín és csillogós), a házavatón majd teszteljük is.
Miután kivigyorogtuk magunkat leültünk megenni az otthonról hozott curry-vacsorát, közben mind a ketten tekergettük a nyakunkat.
Vacsora után még körbementünk párszor.. Egyértelműen minden takarításra szorul, de a jelenlegi otthonunkhoz képest a fürdőben akkora víznyomás van mintha egy boeing nyomná ki a csapból. Ez magyarul azt jelenti, hogy kényelmesen lehet zuhanyozni és hajat mosni, nem pedig küzdeni a Niagara csöpp-csöpp elméletével.
Hihetetlen érzés, szinte felnőttnek érzem magam, és mostantól - amennyire a munkarendem, munkarendünk engedi - végre maximálisan belevethetem magam a berendezésbe és a felújításba. A késés miatt ez nem biztos hogy olyan ütemben megy majd, mint ahogy én elképzeltem, de most már nem hajt minket senki és semmi, remélhetőleg innen már mi uraljuk a helyzetet.
