Vajon van kiút a szeméthegyekből, amelyek "láthatatlan" helyeken felhalmozódva várják, hogy jobb belátásra térjünk? Megtanuljunk úgy élni városban és faluban egyaránt, hogy ne termeljük újra. Kiss Renáta olyan ötleteket ad ehhez, amit kis lépésekben akárhol is élünk, megvalósíthatunk.
Jön a kukásautó - (fiú)gyermekek kisgyerekkori kedvence – és viszi messzire a szemetet. Mindent amit kihajítottunk. Néha alig lehet lecsukni a kukák fedelét, sokszor még diszkréten egy-egy zacskót is elhelyezünk a kuka mellett. Aztán naivan azt gondoljuk, hogy ennyi volt, a nagy autó elvitte, már „valaki más problémája”.
A baj csak az, hogy a valaki is mi vagyunk. Mert a mi környékünk szeméttelepei lettek tele, kellett egy új, EU szabványos – csilivili kompatibilis – mi meg fizetjük az árát. Valami olyasminek, aminek nem is lenne szabad lennie.
A természet nem termel szemetet – körforgás van. Mi ezt a civilizált létünkben már nem tudjuk teljes mértében utánozni, de a pálya fel van festve, kis odafigyeléssel, öntréninggel előbb utóbb a nulla hulladék felé való törekvés már nem is lesz annyira elérhetetlenül távoli. Erről az elvről sokat olvashatsz, mások gyakorlatából tanulhatsz a Humusz (Hulladék munkaszövetség) oldalain.
Leginkább talán az egyszerűen követhető példa segít, lássuk a miénket: Öten vagyunk, három kamaszodó fiúgyermek, meg mi, a „tudatos” szülők. Mindig is igyekeztünk elveinkhez közeli módon megoldani a hétköznapjainkat, részben ez így tiszta, részben pedig azt tudom hitelesen képviselni, amit magam már megtapasztaltam. Jelenleg hetente egy zsáknyi szemetet teszünk ki a kukába (bár legutóbb egy hét kimaradt, így két hét alatt lett majdnem tele a 30 l-es zsák). A kukások már be sem tolatnak hozzánk, bejön az egyik, kiveszi a zacsit és már indul is…
Szeméttermelésünk csökkenésében a legnagyobb változást talán azt jelentette, amikor elhatároztuk, hogy ezentúl komposztálunk, de erre csak akkor volt lehetőségünk, amikor saját családi házba költöztünk, így elmondhatjuk, hogy a változás nem a komposztálással kezdődött.
A hulladékszegény élet a választásokkal kezdődik, azaz szemét-ügyben is mindennap dönthetsz, merre teszed meg a következő lépést. 
A mi jelenlegi lépéseink:
1. Megnézzük mit veszünk meg és hol, lehetőleg nem veszünk szemetet (felesleges csomagolóanyagot), nagyobb tételben vásárolni kevesebb hulladékot jelent.
2. Komposztálunk (erről majd külön is szólok)
3. Újrahasználjuk, amit lehet (pl. befőttesüveg)
4. Szelektíven gyűjtünk (nem újrahasznosítunk…)
5. És ami ezekbe nem fér bele, az kerül a kukába.
Körülbelül a 3. pontig érzem jónak is a dolgokat, szelektív gyűjtés valamiféle szépségtapasz. „Nem baj, ha megveszed, hiszen te jó vagy, szelektíven gyűjtesz…” – ilyen érzésem van ezzel kapcsolatban. Persze a szelektív gyűjtés sokkal jobb, mint a semmi. Fontos lenne azonban azt látnunk, hogy az újrahasznosítás nem igazi megoldás mert ez is „cső végi” technika. Igazából, ha belegondolsz, mit is hasznosítasz otthon újra...
Amit mi teszünk – ha tudatosan vagyunk – hogy szelektíven gyűjtünk. Papírt, műanyagfajtákat, üveget – és közben reménykedünk, hogy a gondosan szétválogatott anyagokat valóban lesz, aki ugyanígy válogatva begyűjti, valóban újrahasznosítja és nem a lerakóra kerül a végén.
Néhány gyakorlati példa, hogyan igyekszünk kikerülni a hulladéktermelés csapdájából:
|
NINCS |
VAN |
|
PET palackos ásványvíz |
szűrt csapvíz |
|
kombidobozos gyümölcslé |
tea (sokféle), háziszörp |
|
dobozos tej |
házi tej házhoz szállítva |
|
konzerv, félkész vagy kész mirelit ételek |
alapanyagokból otthon főzök |
|
„teszkós” nagybevásárlás |
helyi piac, kisbolt, kistermelő áruk |
Mindez nem jelenti azt, hogy sosem veszünk PET palackos üdítőt vagy, hogy a gyerekeink még nem láttak hipermarketet. Az jelenti, hogy látjuk az utat és törekszünk a „nulla hulladék” felé. Remélem sokan csatlakoztok.
Sok sikert az első – második – akárhányadik lépésetekhez.
Korábbi cikkeink környezetbarát háztartás témában:
Környezetbarát tisztítószerek...
Tiszta tavasz
