Fellini: Nyolc és fél
A Nem Art Decor blog indulásával egyidős az elhatározás, hogy írunk filmes terekről is, hisz meggyőződésem, hogy erősen hatnak az ízlésünkre. Egy éve készülünk Asztalos Adrien díszlettervezővel, számos nagyjátékfilm, reklám és televíziós produkció látványvilágának megtervezőjével, hogy beszélgetünk a filmes terekről, a néző viszonyáról a látványhoz, és arról, hogy mennyiben befolyásolja a filmkultúra az ízlésünket a lakberendezésben.
Fellini: Amarcord
Hogyan is működik az, amikor egy rendező fejében megszületik a film ötlete, és már a vizuális terek is ott vannak az elképzelésében. Aztán jön egy profi csapat, akik a fantázia látomásait megpróbálják a látvány nyelvére lefordítani. Csakhogy ezt a beszélgetést sehogy se sikerült összehoznunk, és 1 éven át voltunk képesek tologatni, mindenféle munkák és influenzák miatt. Most pótoltuk!
Hogyan zajlik a rendezővel való együttműködés a díszleteket illetően?
Nem lehet általánosítani, az adott forgatókönyvtől függ. És persze a rendezőtől, mennyire vannak konkrét elképzelései, mennyire tőlem várja ezt, de a legszebb az együtt gondolkodás, egymás inspirálása, ”piramisépítés”.
A következő lépcső az, amikor egyre tudatosabbá válnak az addig csak a képzeletben mozgó képek, hisz konkrét lesz a helyszín. Sokszor az anyagi lehetőségek is határt szabnak a csapongó ötleteknek. (Kocsis Ágnes: Pál Adrienn, díszlet: Asztalos Adrien) 
A rendező meg tudja neked mondani, hogy a tereknek milyen üzenete legyen, vagy te komponálod meg ezeket a film történetét megismerve?
A tereknek nincs külön üzenete, a díszlet alárendelt műfaj, amelynek szolgálnia kell a filmet. Akkor jó, ha nem válik le, nem él önálló életet. Ha a tér hangsúlyt kap, vagy az a fő információ hordozó az is rendezői döntés.
Én eléggé ösztönös vagyok. A nagyjátékfilmnél van idő az előkészítésre, ennek része egy nagy kutatómunka is. Szeretek utána menni vizuálisan, lélektanilag is az adott történetnek, de az ösztönszint sem marad ki. Sokszor maga a tér is megihlet. Az épített térnél más a helyzet, ott éppen a semmiből megalkotás teszi izgalmassá a munkát. Az operatőr, a rendező, a díszlettervező hármasa együtt találja ki a fényeket, színeket. És vannak magányos alkotói szakaszok is.
Danone reklám, díszlet: Asztalos Adrien
Amikor megalkotsz egy teret, mennyire tudod megmagyarázni, hogy mi miért olyan benne, amilyen?
Néha szavakkal nehezen megfogalmazható, néha tudatosan építem be például a saját gyerekkoromat. Ezekben a folyamatokban sok mindent meg lehet magyarázni, de azért egy jó nagy része a munkának ösztönös marad. Ha körülírható a korszak, amiben a történet játszódik, akkor adottak a tárgyak, ez is meghatározó a látványt illetően.
Pálfi György: Taxidermia, díszlet: Asztalos Adrien
Melyik munkád volt abszolút a te vizuális nyelved?
A Taxidermia. Ez a film forgatókönyvi szerelem volt. Most legutóbb egy reklámot forgattam, ahol a rendező teljes mértékben használta a látványterveket, világítás, kameraállások szempontjából is, jó érzés volt, hogy a munkám minden része hasznossá vált.
F.F. Coppola: Keresztapa
Nézői oldalon mennyire vagyunk képesek dekódolni, megfogalmazni a minket ért hatást? Látjuk-e az összefüggést, ha egy gengszterfilm hatására csináltattunk rézcsapos, fekete-fehér fürdőszobát?
Amikor például egy bevilágított teret látunk egy filmben, ahol a zsalugátereken átszűrődik a fény, ez egy nagyon erős képi hatás, aminek kultúrkörtől függetlenül átmegy a hangulata. Van, hogy az alkotó és a befogadó élményanyagától függ, hogy az üzenet ugyanazt jelenti-e számukra. Olyasmi ez, mint a különböző művészetek közötti átjárhatóság, a lényeg érzékelhető.
A kérdésedre válaszképpen, az élet minden területén így működünk, hogy a minket ért élményanyag beépül, a hétköznapjaink részévé válik. Az Avatar például nem klasszikus szépséget hordoz, másfajta esztétikumot hoz be, ami nem a main stream, a teljesen elfogadott. Más esetben a filmek akár az öltözködésre is hatnak, lehetnek divatteremtők, példa erre a Matrix. Mindez arra épül, amit hozunk, amik vagyunk a befogadás pillanatában. Ez meghatározó, és a befogadás élményét, lehetőségeit is erősen befolyásolja.
Fellini: Dolce vita,Ginger Rogers éji romantikában
Robert Wiene: Dr. Caligari
Neked különös lehetőség adatott azzal, hogy teremtesz…
Valóban így van, de ez mindenkivel előfordul... Gondolj csak bele, a gyereknevelés, vagy a szavak teremtő ereje is ilyen.
A legtöbb ember mégsem éli meg magát teremtőként.
Azt gondolom, az ember a saját sorsát alakíthatja, a hit nagyon sokat jelent, akármilyen banálisan hangzik is. Csak tessék próbálgatni!
Hajdu Szabolcs: Tamara
Tom Hooper: A király beszéde - és az a bizonyos rough-luxe falfestés
fotó: google.com
