Azt ígértem, hogy hamarosan kicsomagoljuk a nappalit. Végigtakarítottunk egy teljes napot, és megtörtént. 
Sajnos ez nem jelenti azt, hogy végképp rend lett mindenhol és készen vagyunk a lakással, csak azt, hogy elkészültünk az első rendezési változattal, amit most kicsit tesztelünk és meg is mutatunk.
A cél az volt, hogy a cserépkályha bontása után felszabadult helyet ne telepakoljuk, hanem úgy rendezzük be, hogy kellemesebb és tágasabb hatású legyen a tér.
A legelső elgondolásunk hibája az volt, hogy a téglalap alaprajzú helyiséget még inkább hosszúkássá, kicsit cső hangulatúvá tettünk az elrendezéssel. 
Ezen most úgy változtattunk, hogy a szekrényt áttettük az íróasztal helyére, így a bal falfelület felszabadult. Igaz, a szekrény kicsit beárnyékolja a sarkot, de mindenképpen szebben mutat így.
A legnehezebb a konszenzus volt ebben az újrarendezésben. Ugyanis a férj akart egy még férjebb sarkot, mint eddig volt, és eredeti változatában ez a szoba negyedét (szerinte a nyolcadát) foglalta volna el, ami mégiscsak túlzás kicsit.
A dolgozó asztal mindeddig az ablak melletti bal sarokba volt, most a cserépkályha helyére került át.
A hűlt hely egyébként kijelöli a székét – ahol látszik a régi parketta is, amit lehet, hogy meghagyunk, és kitalálunk oda valami poént. Ha az elrendezés nem változik.
És természetesen valami polc vagy ötletes tároló is kell még. Ha így marad...
Még az az ötlet merült föl, hogy a szekrény kerüljön ebbe a sarokba, és az íróasztalnak keresünk más megoldást. De akkor a padlópoént ejteni kell, sőt sürgősen pótoltatni a hiányzó részt.
A könyves fronton is van változás a korábbihoz képest. Eredetileg a Bonanza szekrények álltak ott, aztán elkészültek a nagy könyvesek, és végül kivettük közülük a kis Lingel iratszekrényt, ami átkerült a TV-s szekrény mellé, és összetoltuk őket. Szép és letisztult lett így, de szerencsére a könyvtári szigorúságot picit oldják a virágok, a tükör és a sok kis használati tárgy a tetejükön.
Egy darabig mindenesetre elleszünk ezzel a változattal, de további kísérletek sincsenek kizárva.
A következő sürgető lépés, hogy végre megvarrjam a függönyt, de ehhez (sem) jutok hozzá irtó régóta. Az még egy nagyon szép változás lesz!
Babarczy Veronika
Fotó: Oláh Gergely Máté
