Dicsekednék az első elkészült „antikolt” szekrényemmel, ha nem árnyékolná be kissé a dicsőséget egy ínhüvelygyulladás... Nem szokta a cigány a szántást, mondják. Mire a kiszolgált szocreál könyvszekrény teljes felületét megcsiszoltam, maszkoltam (az üveg miatt) és festettem, bedurrant a kezem. Ami azért fura, mert soha nem történt még ilyen. Régebben is dolgoztam gépekkel, nehéz szerszámokkal és fémekkel, hisz aranyművesnek (is) tanultam, meg a lakásfelújításokból is mindig szépen kivettem a részem, erre tessék.


Sebaj, akkor is örülök neki! És végre elkezdhetjük felszámolni a dobozarzenált.
Bár, nem annyira egy csapásra oldjuk meg a helyzetet, mert hamar kiderült, hogy az elkészült szekrény befogadóképessége – tekintélyes mérete ellenére – csekély. Szép nagy kihasználatlan terek kaptak benne helyet és jó széles polcok. Igaz, a szocreál nem a bútortervezés csúcsa, egy-két Lingel ezerszer jobban és tetszetősebben megoldaná a könyvtárolást, abban biztos vagyok.

De a lényeg, hogy megvan és annyira nem is lett rossz. Viszont elkezdhetünk azon gondolkozni, hol tároljuk a könyveket, mert  több folyóméternyi még dobozokban maradt. Az előző kicsi lakásunkban nagyon komoly polcmennyiség állt rendelkezésre, ott eleve beterveztem őket a felújításnál.

Most a két „új” könyves megtévesztett, arra számítottam, hogy nagyrészt megoldják a tárolást – méghozzá pormentesen! – és csak egy-két polc kell majd. Hát, rengeteg kell.
Jelenleg szép magas dobozoszlopok támaszkodnak a cserépkályha oldalának, úgyhogy legkésőbb a fűtés kezdetéig ki kell találnunk a megoldást. Majd mutatom!

Magáról a műveletről: kis csiszológéppel dolgoztam, leszedtem a lakkréteget, ami igen büdös volt, és portalanítás után viasszal meghúztam az éleket, meg itt-ott véletlenszerűen, hogy ne tapadjon meg a festék és le tudjam csiszolni.
Száradás után frissiben meg is csiszoltam az éleket egy kopott smirglivel, épp csak egy kicsit.
Mindezen műveletek előtt felhívtam Kicsi Házat, hogy lelket öntsön belém. Egy darabig a körülmények nem engedték, aztán meg hetek óta húztam ezt a feladatot, mert féltem, hogy elrontom. És elég nagy felület ahhoz, hogy rosszul viseljem a kudarcot...

Felismerni az eredeti vonásait?

Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté