...Hogy stílusos legyek, ha már efféle témákról csevegünk.
Az angol fürdőszoba kultúra iránti rajongásom jeleként álljon itt egy rövid (elragadtatott) beszámoló néhány csodáról, természetesen abszolút szubjektív válogatásban:
Nem a kád, hisz önmagában attól nem ájulnék el ennyire, ráadásul épp nem is jó példa, nem tradicionális. De a hely, ez a télikert szerű őrület... Hát, nem állnék ellent, ha ide kellene költözni.
(Még akkor sem, ha a két hiányzó ablaktábla pótlása rám maradna...)
A szabad térre, kertre nyíló, vagy a fenti szerint, egyenesen kertben álló fürdőszoba nagy kedvenc, szerepel az álmaim között efféle. Bár, ha egy ilyen terem lenne, mint ahol az alábbi, Paris nevű kád áll, lehet, hogy inkább szalonnak használnám, mert a vendégfogadás egy impozáns, nagy térben előbbre való (álom). Itt a névválasztás nem véletlen, a francia ízlés és nagyvonalúság köszön vissza.
Végezetül: a kék. Titkolt kék-mániám nem tartható tovább. A repedések, a lámpa, törölköző a szögön, mi kell még?
Lehet, hogy elfogult vagyok (és 2 nap múlva utálnám, hogy nem érem el a szappantartót a kádból, vagy valami más miatt), de számomra ez a kép is példája annak az egyszerű eleganciának, amiről ezen a blogon újra és újra írok. Minden tökéletes, letisztult és megnyugtató, elképesztően sok hangulattal, asszociációval, filmekre, zenékre, gyerekkorra.
Most már értitek, miért akarnék folyton költözni? Az ilyen erős inspirációk adta ötleteket nem tarthatja magában az ember, muszáj őket megvalósítani!
Forrás: The Water Monopoly
