Folytatja zöld sorozatát itt a blogon Kuba Cili. Építhetünk-e saját kis virágbirodalmat, ha kicsinyke a helyünk? Szabad-e növényekkel kísérleteznünk, ha nem értünk hozzájuk?



Az előző birtokom egy 5,5 x 1,2 méteres lodzsa volt, ezen a területen voltam én élet és halál ura (és sajnos tényleg, a növényeimnek lett volna mit mesélni). Hosszú ideig nem is gondoltam arra, hogy nekem ott küldetésem lenne; nem pakoltam ki lomokat és rendszeresen felmostam, úgy éreztem, ezzel már jó vagyok. Amúgy sem maradunk ott sokáig (végül hét év lett belőle). Az első növényeket sem én szereztem be; a lakás előttünk a nagymamámé volt, és akadt néhány leander, muskátli meg kaktusz, amik teleltetésre kerültek hozzá, majd örökre ott ragadtak. (Hogy ezek pontosan hogyan vészelték át azt az egy évet, amíg senki sem lakott ott, az nem tisztázott).



Ott laktunk mi a lakásban, ott teleltek egész évben a számkivetett túlélők a lépcsőházban, eljött a nyár, sütött a nap, és nekem eszembe jutott: mennyivel jobban éreznék magukat a lodzsán… and this was the beginning of a beautiful friendship. Ha már kiraktam őket az erkélyre, kicseréltem a muskátlik ládáját, mert nagyon kopott volt már. De olyan sután mutatott az öt és fél méteres korláton egy darab nyolcvan centis láda, hogy hamarosan vettem mellé még kettőt. Meg azokba muskátlit, amit igazából nem is szerettem (ha bárhol muskátlival találkoztam, a háttérben mindig látni véltem jódlizó tiroli favágókat), de lenyűgözött a kitartása (a tisztázatlan egy év…) és az, hogy mennyi hajtással és virággal hálálja meg a locsolást. Meg különben is, mit ültessek tűző napra? Aztán a férjem apukája felajánlott nekem egy tő cserépben lévő paradicsomot (ez végül nem természetes úton pusztult el, de még ettünk a terméséből), valakitől kaptam egy levendulát (ez se nagyon sokáig élt), néhány másik ezt-azt, és a nyaralás közeledtével rádöbbentem: nekem virágos erkélyem van (és kell valaki, aki locsoljon).



A következő tavaszra már bevadultam: nárciszt, jácintot, fürtös gyöngyikét, tulipántot, százat, ezeret! Szépek voltak, és idővel sokat tanultam a virághagymák helyes tárolásáról. És jöttek (és mentek) újabb és újabb növények, egyre több időt töltöttem kint, mert virágok közt üldögélni kellemesebb, mint bent a szobában, egyre jobban zavarni kezdett a fal kopott-koszos kinézete, aminek az átfestése nehéz feladat volt, mert egy társasház egyik lodzsájáról volt szó, amit nem illendő átszínezni, mert megbontjuk az egységet. Végül sikerült találni olyan színt, ami az utcáról nem ütött el a többitől, de mellette ülve szép volt, új és tiszta. És addigra már nem foglalkoztatott, hogy meddig is maradunk mi itt.
Vagyis az én tapasztalatom szerint a balkon rendben tartásának egyik legfontosabb feltétele az állandóság érzése (sokszor ezért nincs rá elég motiváció kollégiumban, albérletben). Érdekes dolog, mert ez szükségeltetik mozgatórugóként, de amint rendben tartott balkonunk és saját, életben tartott virágaink vannak, sokkal jobban magunkénak (állandónak) fogjuk érezni lakhelyünket. Mikor annak idején Prágában voltunk ösztöndíjasként, egy nemzetközi intézményben béreltünk szállást. (Igen, megfutamodtunk a kollégium elől.)



Az egyik felszabaduló lakásba beköltözött egy pár. Egy hét múlva mentünk hozzájuk filmet nézni (a Finding Nemo-t néztük, ekkor gyarapodtunk a „Just keep swimming” életbölcsességgel) és én meglepődve láttam, hogy már az összes dobozuk ki van pakolva, a lakásban teljes rend, és az ablakokban (függöny is felrakva…) a balkonládákban ott széplenek a frissen beültetett virágok. Nem lehetett előre tudni, pontosan meddig maradnak abban a lakásban, néhány hónapig, vagy akár több évig, de az asszony (egy húszas évei második felében járó lány) elkezdte megteremteni maguk körül az otthont. És ebbe nála is beletartoztak a növények.



Szép balkont létrehozni ezerféleképpen lehet, fenntartani majd viszont csak a magunk módján tudjuk, ezért legegyszerűbb, ha magunkhoz illő dolgokat és növényeket választunk. Nincs 5 tuti módszer, nincs 10 biztos tipp (jó, van, locsoljuk a virágokat és tartsuk tisztán a bútorokat, ez 2 megfontolandó dolog). Van viszont egy lelkesítő tapasztalatom: aki néhány literes cserépben szép növényeket tud nevelni, annak később egy kert már csak ujjgyakorlat…
Legközelebb néhány konkrét tanáccsal segítenék azoknak, akiknek már csak egy végső lökés hiányzik, ők addig is szorgalmiként sétáljanak el a Zeneakadémia sarkához, és nézzék meg a szemközti lakóház virágos erkélyét. Neki sikerült, nekünk miért ne?