Nagy szeretettel ajánlom a Nem Art Decor induló sorozatát kertről, kertészkedésről, balkonról, fűszernövényekről és további izgalmakról, amely kert témában csak fellelhető, Kuba Cili tollából:

„Mióta híre ment annak, hogy Párizsba utazunk, mindenki, akivel csak összetalálkozunk, tanácsokat ad nekünk. Valószínűleg az a vélemény alakulhatott ki Budán, hogy aki nem tud tanácsot adni nekünk, nem számít többé úriembernek. Ennek köszönhető aztán, hogy már olyanok is ellátnak minket ötletekkel, akiknek még az öregapja sem volt soha Párizsban.”

Amikor kertes házba költöztünk, nagyon hamar eszembe jutott ez a bekezdés egyik kedvenc, százszor olvasott lektűrömből (Ketten Párizs ellen). Egyszerre kiderült, hogy gyakorlatilag mindenkiben ott szunnyad a kertész, akit mi most óvatlanul felébresztettünk.
A legkülönbözőbb tanácsokat kaptuk, mindent, és mindennek az ellenkezőjét is. Tulajdonképpen egy téma volt, amiben mindenki egyetértett: a kúszónövényeké. Vagyis hogy kúszónövényt semmiképpen ne ültessünk, ha esetleg már van, rögtön lássunk neki a kiirtásának, bár ez amúgy teljesen reménytelen, vesztett csata, sőt háború, de azért muszáj vele megpróbálkozni. (Volt, aki olyan esetről is tudott, mikor a trombitafolyondár a ház alatt a betonon keresztülnőve a nappali közepén bukkant fel - ezt csak azért vettük komolyan, mert kertész mesélte.)
Mi a férjemmel szeretjük egyébként ezeket a beszélgetéseket, nagyon sok új, érdekes dolgot lehet megtudni (mind a kertről, mind eddig ismertnek hitt emberekről), más szemszögből is ráláthatunk problémákra, hogy aztán egész más irányba induljunk el, mint amerre magunktól gondoltuk volna, de a kúszónövényekkel kapcsolatban inkább nem merültünk valódi beszélgetésbe, és óvakodtunk attól, hogy megosszuk másokkal a meglátásunkat. Azt, hogy mindketten szerelmesek vagyunk beléjük. Mindkettőnk ideális kertjében a kerítést vastagon benőtte a borostyán, a verandán az oszlopot iszalag futja körbe a lilaakác mögött, a ház falát pedig ősszel lángoló vörösre színezi a vadszőlő. Szeretjük, ha a futónövények nekivadultan burjánoznak, több méteres hajtásaik mellett-alatt-között igazi erdőben érezve magunkat (most már biztos érthető a szóvicc a címben…)

Ennek a vonzódásnak az oka azonban nem csak a látvány iránti romantikus érzület. Azon ellenszenv ellenére, amit igen sok ember érez a futónövényekkel szemben, rengeteg előnyük van (szerintem a trombitafolyondár kivételével, ami állítólag igen agresszívan terjeszkedik, átmegy a betonon is (lásd a fenti történet), elnyom mindent maga körül és kiirthatatlan a gyökere. Viszont gyönyörű.)

A kúszónövények ültetése csodás megoldás arra, hogy alapterület elvétele nélkül, függőlegesen hozzunk létre kertet. És nem csupán a növény nem vesz el területet, hanem az árnyéka sem, vagyis kisméretű kerteket sem sötétít be, szemben egy fával.
Egy tő vadszőlő egy évtized alatt állítólag kétszáz négyzetméter területet is befuthat. Azután, szinte minden kertben van olyan építmény, falszakasz, amit legszívesebben eltakarnának, mert csúnya, kopott, vagy csak jellegtelen. Még a lombhullató vadszőlő vesszőinek rajzolata is szebb lehet télen egy csupasz falnál.
Ráadásul a befuttatott épület (kukatároló, garázs, szerszámos kamra, kerti vécé) kisebbnek is tűnik növénnyel befuttatva és jobban belesimul a környezetébe. Emellett a kúszónövények nagy szerepet játszanak a hőmérséklet és a relatív páratartalom szabályozásában. A borostyán, a vadszőlő nyáron megakadályozza a fal átmelegedését, ezért több fokkal hűvösebb lesz bent az épületben, télen pedig (a borostyán esetében) ennyivel melegebb. A növények lombfelülete némi hangtompító hatással is bír, és megfogja a port is (amit az eső lemos majd róla).

A legfőbb ellenérv, ami az embereket elidegeníti a kúszónövényektől, az a vélekedés, hogy tapadó- és léggyökereivel károsítani fogja a vakolatot, illetve a fal szerkezetét. Sértetlen vakolat esetében ezek a növények semmilyen kárt nem okoznak; a napsugárzástól és a csapadéktól viszont védenek (sokan azt gondolják, hogy nedvesítik a falat, pedig leveleikkel és gyökereikkel is védenek a nedvességtől), csökkentve a hőmérséklet- és nedvességingadozást, ezzel pedig a repedések kialakulását.


Sérült vakolatot viszont a tapadógyökereik tovább bonthatnak, illetve a fal repedéseibe benőhetnek léggyökereikkel, tovább repesztve a falat. Megfelelő állapotú falakra viszont nyugodtan futtathatók.