A dekor kontra egyszerűség kérdését közel sem tárgyaltuk ki, de talán sikerült megalapozni egy-két ponton a továbbgondolást.
Ha azt vesszük alapul, hogy mindenfajta kommunikációnk, így az otthonunk (is) az önkifejezés lehetősége és mindenképpen beruházunk arra, hogy használható legyen, akkor érdemes nagyon alaposan meggondolni, hogyan is kezdjünk hozzá.
Hisz a praktikum mellett ugyanolyan fontos szempont a szerethetősége, az egyedisége, a személyessége is. Hogy életteli legyen, ugyanakkor megnyugtató, ahol igazán kipihenhetjük magunkat, felfrissülhetünk, vagy elvonulhatunk, ha éppen arra van szükségünk. És gyakran, egy felújítás végén, amikor sok-sok pénzünk elment a „kötelezőkre”, erre már nem telik…
Biztosan jártatok már olyan lakásban, ahol határozottan azt éreztétek, hogy a tulajdonosa kivetülése – olykor jó, olykor rossz értelemben. Egy tiszta, de lazán rendezetlen lakás például tud kellemes és barátságos lenni. Egy koszos lakás, akármilyen drága holmikkal van is tele, taszít. Ugyanígy egy személytelen tucat-berendezés is. Az egyéni, a különc viszont vonzó és szerethető, de legalább is elgondolkoztat.

Nyilván erős történelmi okai vannak, de a mi tereinkben sokszor találkozni igénytelenséggel, úgy a közös, mint a privát szintjén. Az utcáink koszosak, a házak sokszor elhanyagoltak, rendetlenek. Az emberek hajlamosak kis birodalmakban gondolkodni, szigorúan lekeríteni egy zónát maguknak, de az (ízléstelen) összhatás már nem érdekli őket. Sem a balkoné, sem az udvaré, sem a saját kertrészé, sem a házé. Ha egy utcában egyetlen ilyen van, tehetetlenül néznünk kell évekig. Van például nem messze tőlünk egy gyönyörű régi villa. Évekkel ezelőtt valaki téglával nekitámasztott egy törött üvegtáblát a kovácsoltvas korlátnak, ezt nézzük nap mint nap.
Az optimista nézőpont ellenben az, hogy ugyanígy hatnak a környezetre az igényes kezdeményezések is. Olyat is láttam, amikor valaki virágokat ültet az ablakpárkányra kitett ládába, és a szomszédok csatlakoztak. Évekig a belvárosban éltem egy öreg bérházban. Többnyire idősebbek lakták, akik az eredetileg betonos udvart virágoskertté varázsolták, a körfolyosók buja trópusi függőkertek benyomását keltették. Jó volt oda belépni.
Tehát, megfordítható a folyamat! Próbáld ki, ha nem hiszed…

A hosszabb kitérő után vissza a saját kuckóba, várba.
Említettem, hogy magam költözés-felújítás párti vagyok. Nyilván többeknek jobb volna, ha inkább hajó makettet szeretnék építeni, de ez jutott… Számomra izgalmas volt kipróbálni a különböző tereket, fényviszonyokat, magasságot, galériát, icikepicike lakást, különböző falszíneket, stb. Egyrészt mindezekből a tapasztalatokból gyúrom össze az újabb és újabb terveimet, másrészt abból a rengeteg benyomásból, amelyeket mindenfelé gyűjtögetek.
Indulásnak nagyon jó összeszedni, mi az, ami valaha is megfogott. Egy faburkolat, egy textil, egy csempe egy falfesték színe, legyen az lépcsőház, lakás, kocsma, falumúzeum.
A ruháink és a tárgyaink közül is összeszedhetjük, amelyeket szeretünk magunk körül. Egy bögre színe, egy mellény textúrája, egy képeslap hangulata, utazás során látottak… És egyszerre, vagy lépésről-lépésre összeáll, hogy mit kedvelünk bennük: letisztultság, meleg színek, sejtelmesség, kuckós hangulat, sok fény, tágasság, érdesség, vagányság, stb.
Máris többet tudsz arról, hogy mit is akarsz.

Innentől aztán dédelgesd, érlelgesd a formálódó, születő terveket. Fellini mesélte egyszer valahol, hogy amikor forgatókönyvet írtak, akkor egyszerre csak mindenki megérezte, „megjelent” a film, elkezdett formába sűrűsödni, megfoghatóvá lenni. De akkor még sokáig nem mondták ki a részleteket, nehogy elveszítsék, elillanjon. Lassan, óvatosan, időt adva neki, kezdték megfogalmazni.
A te terveidnek is kell idő, hogy formálódjanak, változhassanak kedvükre, míg a végső formára jutnak.
Innentől aztán az álmodozást felváltja a konkrét tervezés. A gyakorlatiak mellett ne felejtkezz meg a költségek tervezésről sem, ott nagyon el lehet úszni, később erről is szó lesz.
Addig is, ne sajnáld a kockás papírt, rajzolj méretarányosan, és akár tucatnyi tervet. Ha ezzel megvagy, akkor gratula! Sorra veszünk még pár gyakorlati dolgot, de az már semmiség ehhez képest….