Egyelőre nem akartunk fürdőszobát felújítani, azt gondoltuk, még egy évet kibírunk. Csakhogy akárhányszor vendégségbe jött valaki, vagy a kezében maradt a vécélehúzó, vagy beragadt az ajtó. A legnagyobb aggodalmat azonban a pára okozta. A szellőztetés sehogy sem működött, és a penész ellen nap mint nap fel kellett venni a harcot. Amikor meghibásodott a vécé, nálunk is betelt a pohár és elhatároztuk, hogy megcsináltatjuk a fürdőt.
Első lépés: mesterember. Magyar jelentkező szép számmal akadt, sőt léteznek olyan brigádok, akik kifejezetten ilyen munkákra érkeznek otthonról. Rengeteg ajánlást kaptunk, elkezdődött az egyeztetés. Hamar kihullott a rostán az a mások által nagyra becsült szakember: aki azzal kezdte, hogy amit én elgondoltam az butaság. Nem is raboltam tovább az idejét, ahogy azét sem, aki mint általános lakásfelújító hirdeti magát, de villanyszerelői végzettség nélkül köt be konnektorokat. 
Végül három csapatot kértem fel árajánlatra. Mindegyiknek megmondtam, hogy első lakásunk, sosem csináltunk még ilyet, szükségünk van irányokra, de az biztos, hogy logikus, praktikus, könnyen tisztán tartható fürdőszobát szeretnénk.
Az első egy magyar házaspár volt. Amint beléptek a lakásba, rögtön egy hullámhosszon voltunk. Amikor előadtam az elképzelésemet, ők költséghatékonyabb, vagy éppen jobb megoldást javasoltak. Az árajánlatukkal két látványterv is érkezett.
A második csapat egy lengyel brigád. Fiatal srác érkezett a megbeszélt időpontban, mielőtt a lakásba lépett volna, levette cipőjét. Igen versenyképes ajánlatot adott ott helyben. Mivel a kolléganőm ajánlotta, és párszor volt már nálunk ezt-azt szerelni, (azt hittük) tudtuk, hogy mit várhatunk tőle.
Egy angol csapatot is felhívtam. Ismerősnél láttam a munkájukat, és nagyon tetszett. Az első találkozót a megbeszélt időpont előtt fél órával lemondták, defektre hivatkozva. A másodikat a nagy forgalom miatt. Harmadikra nem került sor. A magyar párról kiderült, hogy ők újévig be vannak táblázva, a lengyelek viszont szabadok voltak, őket választottuk.
Elképzelésünk ugyan volt arról, hogy mi elengedhetetlen (például a korábbi vécét és fürdőt elválasztó fal eltávolítása), vagy fontos, mi luxus, és mi az, amire egyáltalán nem akarunk költeni. Mivel még sosem vágtunk ilyesmibe, szerettük volna alaposabban körbejárni a dolgot. Miután megegyeztünk a lengyel sráccal (nevezzük Misinek), fejest ugrottam a fürdőszobák világába. Csempék, díszcsempék, járólapok, kádak és csapok, különböző stílusok különböző árkategóriában. Legnagyobb meglepetésünkre a nagyobb barkácsüzletek 3-4 hetes kiszállítási idővel dolgoznak. Hiába volt kedvező ára a termékeknek, sok helyen még csak mutatóban sem volt a katalógusból. Ennyi időnk nem volt. Végül egy kis boltból rendeltünk meg mindent, a csempék, a mosdókagyló és bútorok kivételével.
Minél többet válogattunk annál inkább letisztultak az igényeink, így pl. a rendelhető kádak közül már csak a kulcslyuk formájúak iránt érdeklődtünk. Ez egyenes oldalú, de a lefolyó oldalon kör alakú, ahol 2 cm mély zuhanytálca van kiképezve a tágasabb tér érdekében. 
Nem szeretjük a zuhanyfüggönyt, ezért üvegpanelt választottunk, abból is extra széles, két oldalra nyithatót. Felmerült a harmonika üvegpanel is, de a tisztíthatóság nálam nagy szerepet játszott, ezért letettünk róla.
A takaríthatóság miatt mindenképpen szögletes, sima felületű, falra szerelhető vécét szerettem volna, víztakarékos öblítővel. Nem is reméltük, de kiderült, hogy a falban van hely a keret elrejtésére, elég volt csak a gombokat kiválasztani.
A mosdókagylón és bútorokon sokat gondolkoztunk, végül az ikeánál állapodtunk meg. Az ár a többi berendezéshez képest nagyon kedvező volt, és a munkásaink biztosítottak minket, hogy a szekrényeket elbírja a fal, tehát nem kell talpakkal vacakolni ráadásul az általunk választott Swiss Tap csap is rászerelhető a mosdókagylóra.
Nem kis alkudozás árán szert tettünk egy elektromos tükörre is. Mozgásérzékelővel működik (az oldalán van két pötty, aminek lehet integetni), és amikor ég a lámpa akkor enyhén melegíti is a tükröt tehát nem párásodik, de épp elég fényt ad a mennyezeti lámpa nélkül is.
A pára, a nyirkosság nagyon sok gondot okoz az angliai lakásokban, mára már szinte mindenütt van beépített páraelszívó. Az átlagnál erősebbet választottunk, amit vagy rá lehet kötni a villanykapcsolóra, hogy időzítővel működjön (vagyis villanyoltás után még 10 percig dolgozik), vagy külön kapcsolót kap a villany mellé, hogy az üzemeltetés tetszőleges legyen. Eleinte ágáltam az utóbbi ellen, de rájöttem, hogy fürdőzés közben nem túl kellemes az elektromos szellőztető zúgását hallgatni.
A padlóburkolatnál jött elő az igazi dilemma. Fázós vagyok, ezért legszívesebben linóleumot rakattam volna le (még a hagyományos angol megoldás a padlószőnyeg is megfordult a fejemben), de az eladó javasolta, hogy ha már úgyis sötétbarna padló van a folyosón, akkor tegyünk le fa hatású járólapot a fürdőbe, és tegyünk alá elektromos padlófűtést, amit burkolás előtt kell letenni. Addig csak magazinokban olvastam ilyesmiről, és meg sem fordult a fejemben hogy nálunk is alkalmazható. A hozzá tartozó termosztát segítségével, úgy fél óra alatt akár 30 fokra is felmelegíthető a padló. Több méretben kapható – nekünk elég volt a legkisebb –, bármilyen beltéri helyiségben bevethető ahol járólap van. Rendkívül kellemes, és egyrészt kevesebb pára képződik, másrészt a lakás fűtésétől teljesen független, tehát bármikor használható.
Misivel megegyeztünk a kezdésben. Próbáltunk előrelátóak, rendszerezettek és ügyesek lenni, rákérdeztünk hogy letakarjunk-e mindent mi, vagy ők megteszik ezt. Azt mondta, minden felület, ajtó, szekrény, konyha le lesz zárva, nekünk nem kell aggódni semmi miatt. Miért is aggódtunk volna, ha egyszer kiváló ajánló levéllel és cipő nélkül érkezett…?
A munkálatok megkezdésével minden este izgatottan mentünk haza, jó érzés volt látni az apró fejlődéseket. Misi azonban személyesen nem dolgozott a fürdőn, helyette egy-két-három embere érkezett reggelente. A dolgozók lelkiismeretesen, ütemesen haladtak, esténként sokszor a frissen felmosott lakásba léptem be. Minden a terv szerint haladt, de egyszer csak Misi eltűnt.
Folytatjuk!
Fotó: a Szerző
