Az ősz, főként a lombhullás környéki, de még nagyjából fagymentes hetek a faültetés klasszikus időszaka, mégis szolid kisebbség mondhatja el magáról, hogy szokott fát ültetni. Pedig ösztönző szállóige, irodalmi utalás akad éppen elég, talán legismertebb az „ültess egy fát, és nem éltél hiába” mondás, amely homályos eredete ellenére elgondolkodtató és az ügy óriási fontosságára céloz. Jókai Mór, kevésbé fennkölten, de határozottan ösztönzött a faültetésre, többek között azt hangsúlyozva „Ültess fát” kezdetű kis versében, hogy a fák gondot viselnek ránk és „szolgáltatásaikat” ingyen végzik. Nyilvánvalóvá vált, hogy a fák, tágabban értelmezve az élő bioszféra úgynevezett ökológiai szolgáltatásai nélkül – oxigén termelés, CO2 elnyelés, víz- és egyéb körforgások, talajképződés egyebek, részletezetten lásd alább – nem élünk meg a Földön. Ezen jótéteményeket mesterséges rendszerekkel siralmas vagy semmilyen eredménnyel nem tudjuk pótolni.


Elgondolkodtató, hogy egyetlen fa milyen hatalmas ajándékokkal hálálja meg gondoskodásunkat, illetve mit veszíthetünk a kivágásával. Kiszámították, hogy egy hatalmas, 100 éves lombos fa levelei egy szép napsütéses napon 18 kg-nyi szénmonoxidot alakítanak át és hozzávetőlegesen 36 ezer m3 levegőt szűrnek meg (portól és egyéb lebegő káros anyagoktól) ahogy átáramoltatják magukon. Egy ilyen fa egy nap alatt kb. 10 ember napi oxigén szükségletét állítja elő, és csaknem 400 liter vizet vesz fel és párologtat el, előnyösen módosítva a levegő páratartalmát. Árnyat ad, jelentősen javítva, főként forró nyári napokon a mikroklímát. Ez utóbbit mindenki tapasztalhatja, aki tikkasztó nyarainkon behúzódik egy nagyobb lombú fa alá: az árnyas hűvösséget semmilyen sátor, vagy ponyvatető nem tudja helyettesíteni! Egy ilyen idős fa kivágásakor  („trendi” érvek a lombhullatás, útépítés, az „árnyékvetés”, az ágak átlógása és még sorolhatnánk) csak kb. kétezer (!) darab új facsemete ültetésével lehetne valamennyire pótolni ezt a veszteséget. Ki lehet számolni, hogy ennek milyen anyagi vonzatai lennének…

De lehet-e számszerűsíteni a közérzetet, a látványt, például egy gyönyörű, egészséges lombú fa, vagy akár egy árnyas fasor értékét? A Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózatának egy régebbi, de ma is igen aktuális tényeket felvonultató kiadványa nyolc, mérésekkel is alátámasztott pontban foglalja össze, milyen környezeti haszna is van a fáknak napjainkban.

  1. Oxigéntermelés és szén-dioxid megkötés – az előbbi talán jobban ismert, de nem szabad megfeledkeznünk a korunkban kritikussá váló CO2-koncentráció csökkentésének hatásáról sem.
  2. A szennyező anyagok lekötése –a faleveleken a porszemcsékkel a fa lombtömegétől függő, de igen nagy mennyiségű. korom, nehézfémek, olajszármazékok  stb.– tehát a minket is kínzó, lebegő káros anyagok - ülepednek le.
  3. A fák párolgásukkal nyáron hűtik a levegőt, településeinken hozzájárulnak a jótékony átszellőzéshez, és a már említett árnyékhatásról se feledkezzünk meg.
  4. Különösen városokban, forgalmas utak mentén jó zajfogó a növényzet. A megfelelő szélességű zajvédő növényfal: fasorok, kiegészülve sűrű cserjesávokkal és gyepsávval jól véd a zajtól.
  5. Rezgések, rázkódások hatásai elleni védelem – az utak melletti fák gyökérzete megszakítja a burkolatok folytonosságát, ezáltal jelentős állagromlástól védheti meg a forgalmas utak menti épületeket – és minket is.
  6. A fák védik a termőtalajt, gyökérzetükkel óvják meredekebb, szeleknek, vizeknek kitett területeken. A termőföld világszerte megfigyelhető aggasztó pusztulása elsősorban a fák, az erdők kiirtásának következménye, az erózió, a defláció (a szél talajpusztító hatása) és az elsivatagosodás, valamint az ezek következményeiként bekövetkező “természeti” katasztrófák ma már mindannyiunkat érintenek.
  7. Az épített elemek, műszaki létesítmények (utak, vasutak) védelmét szintén a fák, a fasorokkal kombinált cserjesávok tudják (vagyis inkább tudnák…) igazán hatékonyan megvédeni az időjárás viszontagságaitól.
  8. És végül, de biztos, hogy nem utolsó sorban a fáknak, mint élőhelyeknek, és mint a bioszféra nélkülözhetetlen elemeinek is kiemelkedően fontos a szerepük. Egy fán minden életszakaszában számos élőlény találja meg lakó- táplálkozó-, pihenőhelyét. A fák sokasága, akár erdőben, akár más fás életközösségben, pótolhatatlan az ökoszisztéma egészséges működése szempontjából.

Hozzátehetjük még az érzelmi kötődéseket, a barátságokat a fákkal, erdőkkel, a rekreációs, sportolási és egyéb feltöltődésre alkalmas tevékenységeink helyszíneinek „biztosítását”…

Mindezek ellenére igen kevéssé megbecsült a szerepük korunkban, amikor úgy tűnik: a fák korlátlanul pusztíthatóak. Pedig törvények, rendeletek védik őket. Napjainkban egy fát nem lehet engedély nélkül kivágni. Elvileg.

(folytatjuk)

                                                                                                                                          Dr. Balog Ágnes

Fotó: forrás a képre kattintva