Az építészet titkai alcímet kapta Kara László sorozata, amely ezúttal az épített környezet őszinteségét vizsgálja, továbbra is a szépség nyomában. A sorozat első része: itt olvasható.
Kápolna kinézetű kápolna
Ha valamennyire is érdekel a környezet, amelyben élünk, elkerülhetetlen, hogy szépítsük azt. Fontos feladatunk, hogy keressük a szépet, és megpróbáljuk megérteni, mi a szép. Lehet, hogy csak megérzéseinkre támaszkodunk, de jobban tudjuk élvezni, és főleg létrehozni, ha ismerjük.
A zeneszerzők, ha nem tanulnak például összhangzattant, nagyon nehéz komponálniuk. Picasso gyönyörűen tudott természet után is rajzolni, enélkül a tudása nélkül nem lettek volna olyan szépek kubista festményei sem.
.JPG)
Présház kinézetű présház
Vannak tehát a szépnek olyan összetevői, amelyek nem szubjektívek, viszonylagosak. Bár különböző korok mást láttak szépnek, és sokszor hajtogatjuk, hogy mindenkinek más az ízlése, mégis van olyan fix pont, ami segíthet annak az eldöntésében, hogy valami szép-e vagy sem.
Jómódú présház kinézetű Tarányi présház a Szentgyörgy-hegyen
Olyan állításokat, axiomákat kerestem, amiket el kell fogadnunk, ahhoz, hogy legyen közös nyelvünk. Hogy ne légből beszéljünk, hanem konkrét szempontok mentén fejthessük fel a szépet.
Ezen tételek alól nyilván lehet kivétel, de most nem a kivételt keressük, hanem a közös nevezőt. Ez a közös nyelv létfontosságú, ha egymás mellett akarunk élni, és törekszünk az együtt gondolkodásra, hogy szebb környezetet lakhassunk.
Várrom szerű présház
Tíz tételt fogalmaztam meg, amelyek részben egymás következményei, ugyanakkor jól körülírhatók, megfoghatók. Ezeket a tételeket a Csobánc épületein próbáljuk ki, de igazak más vidék épületeinek tanulmányozása közben is.
- A szép őszinte
Emberi nyelvben az őszinteség a hazugság ellentéte. Az mond igazat, aki a valóságot nem próbálja palástolni.
Az épületekre is vonatkozik ez. Ha egy épület mást mutat, mint ami valójában, akkor hazudik. Ha nyaralót építünk, nem tehetünk úgy, mintha présházat építenénk. A présház kinézetű nyaralóról ordít a sok ellentmondás.
Ha nagyvárosi életmódot élünk, és nyaralónkat mégis parasztháznak álcázzuk, nem csak magunkat csapjuk be. Hasonló hibába esett Marie Antoinette, aki a versailles-i kertben felépíttetett egy paraszt udvart, hogy megismerje a vidéki idillt. Amikor azonban a jobbágyok éhezéséről kapott hírt, miszerint nincs kenyerük, nem értette, miért nem esznek kalácsot.
Parasztbarokk fölső oromfalú, klasszicista dór oszlopokon nyugvó, vasbeton kiváltós Szentgyörgy-hegyi,Tarányi présházszerű nyaraló
Az eklektika korában keresték azt, hogy egy középületnek milyen stílusúnak kell lennie ahhoz, hogy rendeltetését a lehető legtisztábban kifejezze. A múzeumok neoklasszicista stílusban, sokszor görög templomok mintájára készültek, az operaházak neobarokk stílusban, a templomok neoromán, vagy neogót stílusban. Gondoljunk csak Budapest eklektikában épült középületeire.
Ma a mondernizmus korában ennél egy kicsit kevésbé egyértelműbbek a tervezési kötöttségek, minthogy ornamentikus stílusjegyeket nem alkalmaznak a mai építészek, de egy templom ma sem néz ki irodaháznak, egy szálloda pedig nem társasházszerű.
Az őszinteséghez tartozik az anyagszerűség tétele is. A fából vaskarika nem őszinteségről beszél. Nem hazudhatnak az anyagok sem mást magukról, mint amik. Jelenkorunkban sokszor olcsóbb anyagokkal próbáljuk azt a hatást elérni, mintha igazi anyagok lennének. Csinálnak márvány mintázatos csempét, de kaphatunk acélt imitálót is. Vehetünk műanyag „fa hasábokat” a gázzal működő kandallónkba. Vagy műanyag laminált „parkettát”. Ezzekkel nem fogunk igazi örömöt elérni, és szépnek sem nevezhetjük őket.
Buszmegálló szerű présház
Garázsszerű présház
TSZ iroda szerű présház
Mézeskalácsház kinézetű nyaraló, földszinti homlokzatán kőfal kinézetű kőburkolat
(folytatjuk)
