Kiss-Takács Kati az általános ismeretek után ezúttal konkrétumokról és a klasszikus lakásvásárlós megpróbáltatásokról is beszámol, ha maradt még, akit nem tántorított el a korábbi cikk a londoni iránytól. Már alig várjuk, hogy a felújítás fázisához érjenek... Kitartás, Kati, jó lesz ez!


Az előző, fejtágító adatokkal teli bejegyzés után azért bevallom töredelmesen, hogy rettenetesen élvezem az egészet. Férj számol helyettem (őszintén szólva, a pénzügyi tanácsadónál erős késztetést éreztem, hogy kérek a gyerekeknek fenntartott színezős könyvből egyet, hogy ne unatkozzam annyira), én pedig az irodából kilépve vagyok elememben. Tomi ilyenkor összefoglalja az én nyelvemen a hallottakat, ami számomra azt jelenti, hogy irány egy bútorbolt, vagy fürdőszobaszalon.
Ő nem érti, hogyan gondolhatok már most átalakításra, de az eddig látott hat lakás alapján két dolog biztos: új konyha és új fürdőszoba.

Szoktam mondogatni ismerőseimnek, hogy (utazásaim alapján) szép fürdőszobákat az olasz, nagy hálószobákat a spanyol, jó berendezést a német és az osztrák, kopott szőnyeget és kopott bútorokat pedig egyértelműen az angol hotelekben találnak. Csak nem tudtam hogy ez a lakásokra is érvényes.
Nem tudom nem összehasonlítani a magyar és az angol otthonokat. Magyarországon teljesen normális az olaszokhoz hasonlóan az egész fürdőt csempézni, az angoloknál legtöbb helyen csak a kád mellett van csempe. Az viszont meglepett, hogy itt az öt emeletes lakásokban is kialakított helye van a kandallónak. Az ügynökök szerint teljesen normális volt a szenet felhordani az emeletes házba és begyújtani, mielőtt az önkormányzatok betiltották. Ezeket a házakat átalakították elektromosra, vagyis nincs bevezetve a gáz, mondván, veszélyes.

Ahol most lakunk, ott hőtárolós, időszabályzó nélküli radiátor van: éjfélkor magától bekapcsol, fűti magát hajnalig, napközben kellemesen melegen tartja a szobát. Egészen este hatig, amikor rohamosan kihűl, és rá kell kapcsolni a hősugárzót. Mi este hétre érünk haza.


Az eddigi tapasztalataim alapján minden kombi bojleres lakás előnnyel indul (ami egyszerre gondoskodik a fűtésről és a meleg vízről).

Az első lakásban, amit megnéztünk a bojlert a nagyobb hálószobába tették. Gyárilag. Mert ott volt a legkényelmesebb felszerelni. Az ügynök elmondása szerint nem vészes átrakatni máshová, úgy ötezer fontért – ennyit az előnnyel indulásokról.

Pár hete elég sok új hirdetés jelent meg, úgyhogy négy ügynökséggel is egyeztettem látogatásokat, és boldog voltam hogy egy épületben, egy szinten két különböző lakást is megnézhetünk!



Az első ügynök bevitt minket a képek alapján tágas, a valóságban viszont szűkös és lepukkant lakásba. Konyha félig szétesve, a nappaliban a szalagparketta itt-ott felpöndörödve, és penész az összes sarokban. Az ablak sima üvegtábla, a nappaliban vagy erkélyajtó, vagy apró – akkor éppen – régi újságokkal betömött szellőző van.


Azt már tudjuk, hogy az albérlők által használt otthonok nincsenek úgy rendben tartva (kivéve persze a miénket!), az ilyen lakások több felújítást igényelnek. Rá is kérdeztünk, körülbelül mennyibe kerül lecserélni a nyílászárókat. Az ügynök szerint nem érdemes leasehold lakásokban magunknak cserélni az ablakot. Ha a lease holder (őstulajdonos) úgy dönt, hogy lecseréli az egész házban, ahhoz nekünk ugyanannyival hozzá kell járulnunk, mint a többi lakónak, de egyébként úgy három, ötezer font között meg is van a csere (konyha, nappali és két háló).

 

Udvariasan megköszöntük a túrát, majd egy kávé mellett biztattam a férjemet hogy ne csüggedjen. Ez a lakás ocsmány volt, drága, de a következő, amit fél óra múlva nézünk meg, sokkal szebb lesz, és modernebb is! Igaz, már eladták, de viszonyításnak jó lesz!
Gondolhatjátok, mennyire megnyúlt az arcom, amikor a második ügynök ugyanabba a lakásba vitt be, ahonnan nemsokkal azelőtt kiléptünk. Rossz címet írtam le...




Úgyhogy végigjártuk ismét ugyanazt az üres és ronda lakást, ugyanúgy megdicsértük a kilátást, feltettünk kérdéseket a falak bontásáról, rákérdeztünk az ablakcserére. Ez az ügynök már kevesebbet mondott, de bevallotta hogy a lakásra más már beadott ajánlatot, amit a tulaj (vendor) elfogadott, és a bank már éppen intézte az ügyeket. Elmesélte hogy a tulaj nehezen tudta eladni a lakást, ezért három ügynökséget is felbérelt, és mindegyiknek kiadta, hogy amíg a bank rá nem bólint a vevőre, addig fogadjanak vásárlókat. Csakhogy az egyik ügynökség bútorozott állapotban, a másik pedig üresen fotózta a lakást, ezért fel sem tűnt hogy ugyanarról van szó!

 


Azóta jobban figyelek a hirdetésekre, és már gyorsabban átlátok a turpisságokon. Nincs kép a konyháról? Akkor az olyan rossz állapotban van, hogy cserélni kell. Nappalit csak egy szögből mutatják, de büszkén hirdetik az étkezőt? Valószínűleg az ülőgarnitúráról lehet enni az asztalnál.

 

Az egyik héten felhívott az őszinte ügynök, van egy új lakás, de annyira új, hogy még nincs fent az interneten. Egyeztetés, időpont. 

Kis mellékutca, közel a parkhoz, a városból kivezető főúthoz, mégis nagyon csendes. Garázsok is vannak, egyelőre ugyan senki nem tudja, hogyan lehet szerezni, de a lehetőség mégis ott van. Legfelső szint, ötödik emelet, tágas, világos lépcsőház.

Az ajtóban a tulaj fogad, ő és az anyukája laknak ott. Valószínűleg elég régóta, mert minden nagyon elhasznált, poros, koszos. Az egyik hálószobában annyi a kacat, hogy éppen csak be tudunk lépni, és legalább két méter magasan állnak a dobozok, újságok és egyéb haszontalan dolgok. A nappaliban két kanapé, két fotel, egy tálalószekrény és megannyi könyvespolc, az ablakig lehetetlen eljutni.

Mami a fotelban ül és mivel süket, fel sem tűnik neki, hogy mi történik körülötte, kedvesen integet, amikor meglát minket, de hamar belemélyed újra a magazinjába. Az erkély londoni viszonylatban hatalmas. Nemcsak egy asztalka, de még két szék is elfér rajta, sőt a konyhából is nyílik oda ajtó!

A fürdőszoba tragédia, nincsen zuhanyrózsa, csak a kád csapjairól lóg egy összefogó gumicső. A konyha is emléktárgyak múzeuma, látszik, hogy soha semmit nem dobtak ki, mindennek ’találtak’ helyet. Viszont tágas, és ügyes elrendezéssel kialakítható egy U alakú konyharész, másik oldalán az étkezővel. Az angol szabályok nem engedélyeznek konnektort a fürdőkben, tehát a mosógépet is a konyhában kell elhelyezni, ezért nagyon fontos, hogy a leendő konyhánk tágas legyen és alkalmas mosógép, szárítógép, mosogatógép, valamint hűtők tárolására.

Az ügynök elmondta, hogy jelenleg ugyan nincs gáz a lakásban, mert a tulaj nem alakíttatta ki, de van gázcsap, úgyhogy körülbelül ötezer fontért megoldható a kombi bojler, a radiátorok és persze gáztűzhely rácsatlakozása! Az egyetlen hiba, hogy az elektromos vezetékeket cseréltetni kell. Árban ugyan nem vészes (ezt az ügynök mondta, nem én!), pár ezer fontból megoldható, de ha a plafonba be akarom építtetni a lámpákat, akkor úgy ötezerből már meg is van.

 

Belelkesültünk. Bútort, kádakat néztünk. Anyagmintákat válogattam. Vécécsészékben gyönyörködtem. Agyban újra lejátszottuk, mit láttunk a lakásban, mi mekkora volt, és mit hogyan, hova tennénk. Nemrég visszamentünk második látogatásra is, munka után. Gyalog mentem fel a metróállomástól, hogy tudjam, pontosan milyen messze van. Tizenhat perc (hegymenet), még éppen jó. Kicsit zajosabb ugyan, mint első délután, de az esti forgalom ugye nagyobb is. Csak a süket néni volt otthon, akiről kiderült, hogy annyira nem is süket, kedvesen mosolygott megint. Lemértük a konyhát és félig lehunyt szemmel a rendetlenség helyére beképzeltem az új (előzetes becslések alapján ötezer fontos) konyhát. Tetszett. Férjnek is.

 

Hazafelé eldöntöttük, hogy másnap reggel beadunk egy ajánlatot, és curryt rendeltünk, hogy megünnepeljük.

Az ajánlatunkat 20 perc alatt visszautasította a tulaj.

Alex, az őszinte ügynök, vigasztalni próbált, előfordul hogy a vendor irreálisan sokat akar (mint most), és a mi ajánlatunk nagyon kevés ehhez. Telefon férjnek, telefon Alexnek. Kínálunk többet. A maximumot, amit hajlandók vagyunk fizetni azért a lakásért.

 

Kicsit többet gondolkozott a tulaj, de másnapra ezt az ajánlatot is sikerült visszautasítania. Alex őszintén megmondta, hogy mennyit akar a lakásért. Én kinevettem. Megegyeztünk, hogy az ajánlatunk áll, ha meggondolná magát. Mi egy pennyvel sem adunk többet.


Tegnapra megérkezett levélben is a hivatalos visszautasítás, úgyhogy a keresés folytatódik!