Kiss-Takács Kati angol lakáspiaci körsétára hívja a kedves olvasót, és van egy izgalmas híre is, de ezt mondja el ő.

In medias res: lakást szeretnénk venni Angliában. Pontosabban Londonban – a ma-holnap olimpiai városban, amely körülmény csak tovább nehezíti a keresgélésünket –, Dél-Nyugaton, azaz Wimbledon környékén. Mivel sem a férjem, sem én nem rendelkezünk más ingatlannal (sehol a világon), ezért Első Vásárlóknak (first time buyer) minősülünk.

Tizenöt éve, amikor a család költözött, a program valahogy így ment: hirdetést adtunk fel a veszprémi Naplóban, és mivel telefonunk nem volt, a megadott címen bárki jöhetett – bejelentkezés nélkül.
Gondolom ez már Magyarországon sem így működik, de itt pláne nem. Az alábbi cikkben bemutatom egy angliai lakásvásárlás első lépéseit, és az eddig megtapasztalt érdekességeket.

Az internet az ingatlanpiacot is megreformálta. Nem kell ügynökségek hadát végigjárni, hanem elég a honlapjukat átfutni.
Még egyszerűbb, ha gyűjtő oldalakat használunk, például www.findaproperty.com vagy www.rightmove.co.uk. Itt beállíthatjuk az elvárásainkat területre, elhelyezésre (lakás, sorház, stb.), szobákra és persze árakra vonatkozóan. A találatok egyértelműen jelezik a legközelebbi metró vagy vasútállomástól való távolságot, és képekkel illusztrálva bemutatják a lakást. Feltüntetik, melyik ügynökség foglalkozik az adott ingatlannal, és a vásárlónak csak egy telefont kell megeresztenie, hogy egyeztessen egy látogatást.
 

A vonal másik végén az ügynök három másodperc alatt megpróbál minden információt kisajtolni belőlem. Volt olyan cég, aki egyből tudni akarta, mennyi az önrészünk, és egészen pontosan mikor tudunk fizetni. Most már tudom, az ilyennek elég azt válaszolni, hogy emailben szívesen válaszolok a kérdésre. Hogy, hogy nem az ügynök ilyenkor vált komolyabb hangvételre...

Általában ilyenkor elküldöm a bemutatkozó emailemet, és leírom hogy melyek a számunkra elengedhetetlen paraméterek, és persze a maximum árat, amit kifizetnénk.
Utóbbi eldöntése viszonylag egyszerű. Az első vásárlók a jelenlegi jogszabályok alapján 2012 március végéig nem fizetnek illetéket, ha a vásárolt ingatlan összege nem haladja meg a 250 ezer fontot. Ha a ’bélyegszabit’ (stamp duty holiday) nem hosszabbítják meg, akkor a vételi szerződésen szereplő ár 1%-át kell befizetni*.
 
A bankok most már az abszolút kezdőktől is 10% önrészt kérnek. A recesszió előtt megelégedtek 3-5%-al, de most minden vásárlónak be kell bizonyítania, hogy képes fizetni a havi törlesztőt X éven át. Ebben segít a pénzügyi tanácsadó, aki elmagyarázza, hogy a bankügyleten túl milyen más költségek merülnek fel egy lakásvásárlással.

Általánosságban elmondható, hogy körülbelül 5 ezer fontra van szükség csak a ’papírmunkára’. Ebben benne van a független értékbecslő, az ügyvéd, a pénzügyi tanácsadó díja, a banki jutalékok, a különböző ’nyomozási’ díjak (pl. nincs köztartozás), és persze a lease-igazolás.

Ez nagyjából ugyanaz, mint a lízing, vagyis hiába veszek meg egy ingatlant, az lehet lease-hold, azaz a mindenkori tulajdonos a leaseholder (őstulajdonos), aki a területet/ingatlant 125 évre lízingeli**.
Lefordítva az én esetemre: kinéztem egy lakást, ami nagyon tetszett, de csak 25 év lease volt rajta. Ez azt jelenti, hogy nekem pár év múlva nehéz lenne eladni a lakást, mert amikor lejár a lease, azt újra meg kell venni, és majdnem annyiba kerül, mint a 10% önrész. Előfordulhat, hogy az ingatlan családon belül öröklődik, de ha nem vásárolják meg a lease-t újabb 125 évre, akkor az ott lakó elveszti a tulajdonjogát, ami visszaszáll az őstulajra - ez lehet önkormányzat vagy egy ’független földbirtokos’, egy szervezet.

Egyszerűbb lenne, ha free-hold (szabad birtok/szabad ingatlan) lakásokat keresgélnék, de a mi anyagi keretünkben és a város ezen részében ilyen nem igazán létezik.


Rengeteg (nem is olyan) mellékes dolgot kell figyelembe venni az otthon kiválasztásakor. Ilyen a council tax  (önkormányzati adó) is. Ez kerületenként változik, az egész országban mindenhol más az összege. Mértékéről mindig az adott önkormányzat dönt, az összegben többek között benne van a szemétszállítás, közvilágítás, útjavítás, játszóterek, parkok fenntartása és (elviekben) a hóeltakarítás.

Különböző sávokba sorolják az otthonokat: egy D kategóriás (két hálószobás lakás) Wimbledon önkormányzatának 1412 fontot fizet évente, de ha pár utcával arrébb van és Wandsworth önkormányzatához tartozik, akkor már csak 682 fontot kell befizetni.
A másik jelentős összeg a service charge, a közös költség. Ebben az adott épület közös területeinek világítása, liftek karbantartása és takarítása van benne. Ebből összegyűlik némi tartalék is váratlan javításokra (csőtörés a közös területeken), de az egyes lakások fogyasztása nem tartozik bele.
Jelenleg egy 12 emeletes épületben bérelünk lakást. Tudtommal a service charge itt évi 1300 font, mert van két lift, és hetente egyszer takarítás. Estétől reggelig folyamatosan ég a villany az előterekben, és a teljesen külön álló lépcsőházban is. Nincs villanykapcsoló, amint azt otthon megszoktuk az emeletes házakban.

Londonban minden négy emeletnél magasabb épületben van lift. Néhol akkora, hogy egy bevásárlószatyorral sem lehet beállni kényelmesen, de legalább van (vicces, hogy a gombok viszont 150 cm-en kezdődnek, amit egy kerekesszékes biztosan nem ér el). Büszkén mondtam a pénzügyi tanácsadónak, hogy mi maximum 5 emeletes házban gondolkozunk. Kiderült, hogy az jó, mert magas építésűekre a bank amúgy sem ad hitelt.
Ezeket a házakat gyorsan kellett megépíteni a hetvenes években, és 20 évre tervezték őket. Mostanra előjönnek a statikai problémák, ezért a bank nem vállal felelősséget. Ezek a lakások tehát hiába olcsók (a környékünkön olyan 200-230 ezer font), első vásárlóknak semmiképp sem jók.

Ezért fontos tehát, hogy lehetőleg az első lakás megtekintése előtt keressünk fel egy helyi tanácsadót, aki lehet, hogy az álmainkat szétdózerolja, de gondoskodik arról, hogy ne vállaljuk túl magunkat. Egy 250 ezer fontos ingatlan esetében a havi törlesztő (10% önrész után) majdnem 1400 font. Ezt a fenti költségekhez hozzáadni alapos tervezést igényel. Lehet, hogy érdemesebb kevesebbet költeni a lakásra, és ha a hónap végén marad még, akkor azt büntetlenül el lehet utalni a banknak, hogy apránként faragjunk le a hitelből. A legtöbb bank évente 20 ezer font többletet enged befizetni ingyen.
 
Van még egy lényeges különbség a magyar és az angol ingatlanpiac között.
Itt nincsenek félszobák, nincsenek nappalik. Amikor két hálószobás lakásról beszélek, az azt jelenti, hogy az adott ingatlanban két hálószoba, egy nappali, konyha és fürdő-wc található. A két hálószoba megjelölése elviekben single (egyágyas), vagy double (kétágyas) néven futott pár éve, de mára ez elmaradt, mert nincs hivatalosan meghatározva, hogy mi számít mekkora szobának. Marad tehát az ügynökségek oldalán a photo-shop, és személyes látogatáskor a sokk...
 
 
 
*Csak érdekességképp, 3%-ot kell fizetni fél millióig, 4%-ot 1 millióig, a felett pedig 5%. A 125 ezer font alatti ingatlanok illetékmentesek.
** Ebben az esetben a vásárolt ingatlan tulajdonosa leszek, de nem nem rendelkezem vele 100%-ban.