Ki ne rajongana az ódon, sokfiókos szekrényekért? Ezeknek a bútoroknak múltjuk, történetük van. Patikaszereket, szerszámokat, régi térképeket őriztek bennük. A masszív, tömörfa, sokfiókos szekrények sokunk kedvencei és nagyon keresettek lettek manapság. Én is régóta szerettem volna egyet, de tudatosan soha nem kerestem, arra vártam, hogy a szekrény találjon rám...Viszonylag sok régiséggel és bútorral foglalkozó oldalt követek, mindig végignézem az aktuális kínálatot, még akkor is, ha éppen nem szeretnék bútort vásárolni. Egy ilyen alkalommal találtam rá A (nagybetűs) szekrényre. A képen egy bezárt iskolából megmentett, lepke preparátumokat rejtő, több, mint 100 éves, kopott szekrény volt. Onnantól kezdve, hogy megláttam, többször visszatértem az oldalra, hogy megnézzem, megvan-e még, nem tudtam szabadul a „kell ez a szekrény” gondolattól (a hozzám hasonló fanatikusok biztos tudják, miről beszélek :), így pár üzenetváltás után megérkezett a bútor (immár lepkék nélkül, mert őket szállítás előtt eltávolították a fiókokból).
Szerettem volna, ha felújítás után is emlékeznénk az eredeti funkcióra, ezért döntöttem mintaként a lepke és a szitakötő mellett. Mint minden felújításnál, ha megvan az ötlet, hogy milyen legyen az adott bútor, festés előtt minden alkalommal kutatok, inspirálódom. Ennél a mintánál régi rovar illusztrációkat, grafikai metszeteket nézegettem és gyűjtöttem magamnak, ezek alapján és a hatásukra körvonalazódott a végleges minta.
A szekrény vázát napsárga színnel festettem, a tetejére hamuszürke festék került. A fiókokat türkiz zölddel alapoztam, majd szürkével fedtem és a felső előlapokon visszacsiszoltam, hogy néhol előtűnjön a türkiz szín. Erre került a lepke- és szitakötő minta: ceruzával felvázoltam a kontúrokat, amit vékony ecsettel, világosszürke festékkel festettem, végül a megszáradt mintát finoman visszacsiszoltam és minden felületet matt lakkal zártam.
Az épen maradt üveglapok közül kettőt felhasználtam – igazi lepkék helyett színes lepke illusztrációk kerültek az üvegek közé. A képeket lézernyomtatóval kinyomtattam, kivágtam és elrendeztem az egyik üveglapon és színes nyomatokhoz alkalmazható pasztával transzferáltam. Végül már csak a két üveget kellett összeragasztani, hogy a lepkéim az üveglapok közé kerüljenek.
Ha eddig csak egyszer is megfordult a fejetekben, hogy szerezzetek egy régi sokfiókos szekrényt, tegyétek meg! Úgy gondolom, ezek a fajta bútorok tényleg megérdemlik, hogy megmentsük őket és még sok-sok évig őrizzék történeteiket!
Facebook követőink figyelmébe
Ha szeretnétek látni minden posztot a Nem Art Decorról, akkor a következőt tegyétek meg a facebook technikai változtatása miatt:
1. a jobb felső sarokban lévő legördülő menüben kattintsatok a Hírfolyam beállításaira, majd az Elsőként megjelenő oldalak közül válasszátok ki a Nem Art Decort,
2. VAGY a Nem Art Decor Facebook oldalán található Követés gomb alatt kattintsatok a Megjelenítés elsőként gombra. Így a jövőben sem fogtok lemaradni rólunk!
