Hol a boldogság mostanában? – teszi fel a kérdést Petőfi a Téli világ című versében, és a választ is megadja rá – Barátságos, meleg szobában.
Ilyen egyszerű és határok nélküli az emberi lélek jóllétének a titka?
Januárban Dániában jártunk, a lányunk diplomaátadására voltunk hivatalosak. Ez csupán annyiban érdemel említést, hogy máskülönben nem utaznánk ebben az évszakban oda. Hallomásból tudjuk, hogy kellemetlen a téli időjárás, de hogy miként az, megtapasztalhattuk az ott töltött napokban. Rövidek a nappalok, nagyon barátságtalan, erős szél fúj, és ha esik, nincs az az esernyő, ami oltalmat adna.
A dánok mégis boldogok – ahogy azt egy korábbi, nyári írásomban kifejtettem.
Tulajdonképpen szerencséjük van, hogy a kellemetlen éghajlat „összekényszeríti” őket egy barátságos, meleg szobába, mert az így kialakuló társas kapcsolatok az átlagosnál sokkal kiegyensúlyozottabb, elégedettebb, boldogabb emberekké teszik őket...
Lélektani kutatások kimutatták, hogy lelki jóllétünk, jó közérzetünk - tulajdonképpen a boldogságunk - szintje nagyon szorosan összefügg ezen társas kapcsolataink mennyiségével és minőségével.
Jó módszerük van a tél zordságával szemben, a hygge. A szó norvég eredetű, és otthonosságot, meghittséget, illetve ilyen hangulatú együttlétet jelent.
Barátokkal teázni, házi süteményt enni, gyertyafényben beszélgetni – hygge.
A 38 éves dán Meik Wiking vélhetően a világ egyik legboldogabb embere. Végzettségét tekintve társadalomkutató, és a Boldogság Kutatás Intézet vezetője. Szerinte a hygge „az intimitás megteremtésének művészete”, „a lélek kényelme” – ahogy „The Little Book of Hygge”, azaz A hygge kicsi könyve című nemzetközi bestsellerében is írja.
A tapasztalataim megerősítik a fenti állításokat. Fiatal felnőtt gyermekünk gyakran meséli, hogy a hétvégét együtt töltik a barátaikkal, akár másik városból is meglátogatják egymást, társasjátékoznak, sütnek-főznek, beszélgetnek.
A legerősebb benyomást a téli szürkeségben a sok színes ház tette rám. Aarhus belvárosában sétálva a híres AROS múzeum, vagy a modern művészeteknek otthont adó Kunsthal közelében egy kis macskaköves utcára bukkantunk, ahol csupa régi, harsány színükkel egymásra licitáló pici ház van. Bohém negyed?... Nem tűnt annak. Minden ház szépen rendben tartott, ízlésesen dekorált. Sugárzik róluk, hogy odabent hüggéznek.
Meglepetésként ért, amikor vendéglátóink elvittek a Skanzenbe, hogy az a belvárosban van. Lépten nyomon látszik, ahogy a múlt és a jelen összekarol. Meggyőződésem, hogy szeretik egymást.
Hoztam egy receptet is, Berit Mowinckeltől tanultam. Egyszerű elkészíteni, a téli estéket megédesítő házi sütemény.
A sült marcipán receptje
Hozzávalók: 40 dkg natúr marcipán, 20 dkg porcukor, 2-3 tojásfehérje
Elkészítés: A tojásfehérjét a cukorral masszává keverjük. Hozzáadjuk a marcipánt és tésztává gyúrjuk. A tésztát egy csillagfejű nyomózsákba kanalazzuk és egy sütőpapírral kibélelt tepsire 20-forintos nagyságú adagokat nyomunk. A halmok tetejét koktélcseresznyével, pirított dióval vagy mogyoróval, mandulával díszítjük. Előmelegített sütőben 230 fokon 6-8 percig világosbarnára sütjük.
