A cikket ez a bájosan pimasz, már-már giccses kerámiafigura ihlette, amelynek a története igen messziről kezdődik. Gondoltam, leírom, mert nektek is érdekes lesz, és legalább látjátok, hogy mivel töltöm az időt milyen jól el lehet kalandozni, amikor egy műalkotás ennyire kíváncsivá teszi az embert. Olyankor az egész történetet ismerni akarom.
Talán ti is hallottátok gyerekkorotokban valamelyik idős nagynénitől, hogy szépek vagytok, mint egy lencsibaba, sőt, Lencsilányról népszerű dal is született itthon, anélkül, hogy bárki különösebben keresné a szó eredetét. Pedig a lencsibabának nagyon is izgalmas története van.
Egyes források szerint a lencsi egy mozaikszó, mégpedig egy babakészítő cég mottójának kezdőbetűiből: Ludus est nobis constanter industria, azaz A játék a mi állandó munkánk – hirdeti a cég filozófiája. A mozaikszó valódi eredete azonban a lancsibaba kitalálója, Elena König, beceneve.
Ez a rendkívüli nő 1886-ban, német szülők gyermekeként született Torinóban. Gyerekkora meghatározó élménye az első világháború, lényegében ez a kataklizma szabott meglehetősen szokatlkan éleutat a számára. Nagyon fiatalon több országban is éltek és próbáltak életben maradni az édesanyjával. Ezelett nem pusztán több nyelvet tanult meg és a különböző kultúrákat is megismerte, de dolgozott cirkuszban és számos művészeti ágban alkotott. "Házvezetőnőként dolgozott egy zsidó családnál Svájcban, és sok időd töltött anyai nagynénjénél Maly néninél Bécsben, aki festeni tanította a fiatal 16 éves lányt. Olasz nyelvórákért cserébe Tarmavo Malcesky kapitánytól megtanulta, hogyan kell úgy étkezni, beszélni és viselkedni, mint egy előkelő hölgy.
Egy ideig Budapesten dolgozott dadaként, majd a Kalenberg családnál társalkodónőként, majd nővéréhez Helgához költözött a Friedrichshafenbe(Németország), ahol csipkét készített egy gyárban. Elena nagyapja Franz von König, fiatalkorában a gyár alapítójának Olga királynőnek dolgozott, és jó híre volt a városban. Elena csipkekészítőből hamar a konkurens cég utazó ügynöke lett, aki csipkéket és divatos kiegészítőket készített hölgyek számára. Keresztül kasul utazott Németországon, a cég által fizetett luxus ruhákban és körülmények között.
Ügynöki karrierje csúcsán, 19 évesen, úgy döntött visszatér szülővárosába Torinóba, hogy meglátogassa nővérét Gerdát. Félretett pénzét a nehéz körülmények között élő nővérének adta.
Újonnan megismert bohém és művészetkedvelő barátai hatására eldöntötte, hogy a táncnak és a festészetnek fog élni. 1906-ot írtunk és Elena kész volt új kalandokba vágni. Düsseldorfba költözött, ahol beiratozott a művészeti iskolába. A fotózás mellett aktrajzolást, könyvkötést, rézkarcolást és batikolást tanult. Egy év múlva mesteri diplomát szerzett fotográfiából. Olasz nyelvórák adásából élt, miközben fotóival kiállításokon vett részt. Korai fotóit Lenci néven szignálta." (további részletek: Bababolond blog, Lenci dolls).
Huszonkilenc évesen feleségül ment Enrico Scavinihez. Férje harcolt az első világháborúban, eközben Elena és húga (többek között) babákat varrt, hogy ezzel is némi keresethez jusson. A háborús időkben egyszerű és olcsó textilből készítették ezeket. Elenának az az ötlete támadt, hogy a babák arca vékony nemez legyen, és folymatosan fejlesztve, fokozatosan alakította ki karakteres, modern babáit.
Férje hazatérve komoly üzleti lehetőséget látott a művészi babákban, de ezeket eleinte nem tudták Olaszországban értékesíteni. Túlságosan karakteresek voltak. A külföldi megrendelők révén azonban hamarosan már egy több száz embert foglalkoztató gyár tulajdonosai lettek. Cégük fénykorát a két világháború között érte.
Hogy jön ide a kerámia?
Elena és férje bővítették a gyártást, 1927-ban művészbarátaik bevonásával megkezdték jellegzetes kerámia figuráik gyártását. Óriási sikert arattak és nagy hatást gyakoroltak az art deco kerámiaművészetére. A jellegzetesen sokféle női figurát a modern nő ihlette, aki divatos, merész, frivol, és szellemes.
Mellettük megjelentek az itáliai művészeti hagyományokat és az art deco-t ötvöző madonnák és a csodálatos anyaság szobrok is, amelyek a megszokottól eltérően különös gyengédséggel és játékossággal mutatták meg a női lét ezen gyönyörű korszakát. Ide kapcsolódó életrajzi adat, hogy Elena König két kisbabáját is elveszítte, ezzel évekre alkotói válságba került. Ugyanakkor ez a fájdalom vezette el a játékkészítéshez.
Vicces kisplasztikáik, állatfiguráik és játékos hétköznapi tárgyaik, afféle humoros pillanatképek, ma a világ múzeumaiban és gyűjtök kincseiként megtalálhatók. (A cég története olaszul.)
A világválság megviselte a vállalkozást, valamint egyik vezető művészük kiválása, aki saját céget hozott létre. Elena férje 1938-as halála után adta át a cég vezetését. A gyár egészen 2002-ig működött.
Izgalmas, ahogy a magyar Komlós kerámiákban is visszaköszön a Lenci hatása, vagy a szinte párhuzamosan zajló Berta Hummel sztoriban, és nyilván még tovább lehet gondolni az összefüggéseket, ahogyan Európa szerte átformálta az iparművészetet az art deco.
További nézegetni valók:
A Lenci cégből kivált Sandro Vacchetti művészete
Katalógusok:
