Gyakran előfordul, hogy a régi házak tönkremennek és eltűnnek, mert nem találnak értő új tulajdonosra. A francia Luberon – az Avignontól nem messze található tájegység – kis parasztházacskájának nem ez a sors jutott: új gazdái saját kezűleg újították föl a kis kőházat. Mindössze 38 m²-n egy tiszteletreméltó átalakítást csodálhatunk meg, amely maximális figyelemmel viszonyult a hely eredeti adottságaihoz.
Mivel szerelmese vagyok az öreg épületeknek, egyelőre távolabbról, de annál lelkesebben figyelem a hasonló értékmentő projekteket. Engedjétek meg, hogy részletesen bemutassam ezt az átváltoztatást.
A ház alsó szintje félig a földben van, a kis kék ablak azonban beengedi a fényt. A teraszon, vagy inkább teraszkán, ahol egykor a munkához szükséges szerszámokat támaszthatták meg, miközben a hőség elől a házba a húzódtak, éppen elfér két nyugágy.
A tető is maradt a régiben, a hagyományos terrakotta cserepek nehéz tömege és a jellegzetes délszaki szög ad szép építészeti megjelenést, éppígy a hagyományos kőfalnak is.
Belépve a konyhába érkezünk. Végtelen egyszerűséggel 4 db csempe, egy rézcső és két régi csap szolgáltatja a vizesblokkot, és egy kőmedence a mosogató. A munkapulttal együtt kényelmesen megférnek a sarokban. A rézedényben minden kéznél van, amire szükség lehet a tálaláshoz. A régi vásznak – kéztörlő és korabeli szőttes függönynek – nagyon szépen illeszkednek ebbe a miliőbe. A kék asztal pedig szintén a legegyszerűbb parasztbútorok közül való, esetleg a színe hivalkodóbb egy kicsikét, mint a helyiség többi tárgyáé.
A konyha másik sarkában alakították a ki a "zuhanyfülkét", azaz egy szerényen leválasztott részt, ahol mosakodni lehet. Ide is egy szép darab vászon került. A falra mindössze két gondosan kiválasztott tárgy került, megőrizve ezzel a helyiség eredeti puritán funkcionalitását. És ettől egyáltalán nem üres, vagy szegényes, sőt!
A ház külső lépcsőjén keresztül lehet megközelíteni 'a szobát', ilyenkor megcsodálhatják a tulajdonosok a gyönyörű tájat.
Mint kettes számú kényelmi változtatás, egy wc-t leválasztották a tulajdonosok szoba teréből (sajnos erről nincs fotó). Mivel az ágy aránylag nagy helyet foglal el a kis alapterületen, fölé még egy kis 6 m²-s galéria is került. Az alsó részt nappaliként használják, ugyanakkor vendégágynak is alkalmas, a felső a hálórész.
A padlástégla burkolat, a durva ágytakaró, a hófehér meszelt falak itt is megmaradtak a lehető legnagyobb egyszerűségben. A kis bájos falfülke is azt teszi lehetővé, hogy semmi plusz felesleges tárgyra ne legyen szükség, ami nem illeszkedne az eredeti hangulathoz.
Egyszer a bátyám úgy fogalmazott, hogy régen az emberek semmit nem hagytak maguk után, amit a föld ne tudott volna befogadni. A fenti képeket nézegetve ez a mondat volt bennem... Milyen egyszerű volt az életük, és micsoda összhangban a természettel. Ha ma nem is tudnánk ugyanezt megvalósítani, egy-egy nyaralás erejéig megtapasztalhatjuk, hogy milyen is kevés tárggyal élni. Mennyivel szabadabb!
