A műterem szó hallatán párizsi padlásszobák, szakadt montmartre-i kéglik jutnak eszembe, ahol a tulajdonos napi szinten küzd az életben maradásért, és a hideg ellen, de szerencsére akadnak támogatói... A francia regényekből és utazásokból vett élményanyag mellett festék, agyag és fémillatú helyek jutnak még eszembe, ahol nagyon sokat lehet időzni, mert mesések, szokatlanok, megunhatatlanok. Mindegyiknek története van, és olyan egyedisége, ami rabul ejti az embert.
Mindezt most egy fotó hozta elő belőlem, amely Ruben Alterio festőművész párizsi műterméről készült, és el is indultam egy kis kutatásra, hogy milyen műtermekben, műhelyekben alkotnak szívesen az emberek.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, és mi a tapasztalatotok, de az igazi munkahelyek nem rendesek. Alapjáraton. Persze némelyikben szépen el lehet rámolni, de azért nem ez a jellemző.
1. Izgalmas káosz
Ha jártatok már valaha műteremben, vagy akár csak egy mesterember műhelyében, ismerős az élmény. Tárgyak egymás hegyén-hátán, rengeteg szerszám, félbehagyott munkák, művek, amelyeket mégis megtartottak valamiért, finom pókhálóval beszövött régi vacakok, izgalmas alapanyagok mindenütt. Az alkotó helyek ritkán a rend helyei. Mintha mi, emberek valamiképpen újra és újra megidéznénk a káoszt, amelyből magunk is teremtünk.
A műtermek és műhelyek számomra inkább a szabadság helyei.
De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan alkotók, akik igényelik. Több embert ismerek, és magam is ebbe a csoportba tartozom, akik óriási káoszt teremtenek (teremtenek? érdekes ezt a szót használni rá), amikor valamin dolgoznak. A derekas munka végeztével pedig szinte ünnepélyes lezárás a rendrakás.
2. Impozáns terek
Viszont az is biztos, hogy a rendet a műtermekben sajátosan értelmezik. Cseppet sem zavaróak például a csövek, a kopott falak, mint ebben a new york-i műteremben, ahol elsőre észre sem veszed, mert olyan vagány az egész.
3. Munkaállomás - bárhol
Persze alkotni bárhol lehet, sokan a konyhában, a varrógép előtt, a nappali padlóján, a társasház udvarán, vagy éppen a garázsban szoktunk. És általában alapszinten megteremtjük hozzá a feltételeket.
4. A mázlisták
Az alábbi képek sora kétségkívül mindnyájunk kedvence lesz, még akkor is, ha a hétköznapokban megelégszünk a garázssarokkal. Mert olyan terekről van szó, ahol leesik az állunk.
Lehet még fokozni? A város fölé magasodó tetők közé ékelt stúdiók, a saját kis házikó, a gótikus (templom?)tér, a kastélyterem szerű gyönyörű terek után?
Egy dolgot viszont érdemes szem előtt tartani, amikor műtermet választ az ember: a 6 méteres belmagasságú helyiségek az év felében kifűthetetlenül hidegek. Savanyú a szőlő?
Frissítés: "Kifűthetetlen és takaríthatatlan, mire végére érsz, kezdhetnéd elölről" - írja egyik olvasónk. (2017.03.06.)
