Ismét találtunk egy olyan "ingatlant", amit óriási lelkesedéssel mutatunk be. Még akkor is, ha a teljesen elérhetetlen kategóriába tartozik.
A Belgian Luxury B&B nevet viselő 3 szobás hotel valójában egy ciszterci kolostor volt Bruge közelében, Vaucelles vagy Vaucelleshof néven. Az öt generációs becsüs és régiségkereskedő család leszármazottai, Brigitte és Alain Garnier megvásárolták a XVII. századi kolostort és több lépésben újították fel, vendégszobákat is kialakítva. Mára 'Vaucelles – The little Monastery’ néven ismert a hely, amely egy csodálatosan felújított épület. Az új tulajdonosok igyekeztek megőrizni az egykori kolostor építészeti elemeit és a miliőt is.
Bár nem könnyű vállalkozás a szegénységi fogadalmas szerzetesek lakhelyét luxushotellé átformálva megőrizni a kolostori szellemet, de valamiképpen mégis sikerült, ha nem is a sokcsillagos kényelmi szolgáltatások nélkülözésével.
Mára Vaucelles esküvők, rendezvények, fotózások kedvelt helyszíne. Valamint showroom, a tulajdonosok gyönyörű antik tárgyai számára. Vigyázat, irigylésre méltó, pazar belső terek fotói következnek!
Kolostori hangulatok
Bizonyára ti is azt fogalmazzátok meg magatokban, hogy ez bizony nem átlagos. Így van, nem az. De, ha van kedvetek az egyes részleteknél elidőzni, látjátok majd, hogy gyakran nagyon egyszerű eszközökkel érnek el nagyon szép hatásokat a tervezők. És az egészet egy nagyívű és nagyvonalú szemléletmód rendezi egységbe. Plusz az a szenvedély, ami egy ilyen hatalmas vállalkozást meg mert álmodni és végigvinni.
Az úri lakosztály
Százszorszép szoba
Nyári lak
Étkezés
A fotókat látva, mit mondjak, újra rendeztem magamban sok mindent, amit az igényességről, harmóniáról és luxusról gondolok. Nemhiába az öt generációs előzmény, mert egy ilyen művet létrehozni nem pusztán hatalmas tőke, hanem óriási ízlés-tőke is. A tárgyak, a belső terek, az elegancia és keresetlenség, valamint a modorosság teljes hiánya mind-mind nagyfokú érzékenységre és komoly művészeti műveltségre utal, akárcsak a reneszánsz vagy az arisztokrácia sok generációs műveinél, amelyek a legritkábban táplálkoztak egyetlen géniusz szelleméből. Sokkal inkább a lerakódott tapasztalatok, műveltség egyfajta összegzései generációként – már amíg futja az eredeti tőkefelhalmozásból, ha rosszmájú akarnék lenni.
De nem akarok! Mert tudjuk a közgazdaságból, hogy a sokadik generációs módos családok leszármazottai a vagyont nem pusztán saját célokra használják, hanem adakoznak, teremtenek. Több nagyszívű, jó ízlésű alkotókedvű embert pedig elbír még a világ.
