Nos, a cím kíván némi magyarázatot. Mi is az a shibori?
Anélkül, hogy így neveztem volna, a legutóbbi textilfestős cikk már shibori technikával készült mintákat mutatott. A valódi shiboritól az különböztette meg az én próbálkozásomat, hogy ez a japán tradicionális textilfestési eljárás indigó festéket használ, így a textilek gyönyörűséges kékben pompáznak.
Még sohasem írtam a japán hagyományok iránti érdeklődésemről, így a textilek világa sem került elő. De beleszerettem úgy a motívumokba, mint a gyakran zseniális egyszerű – csavarással, elkötéssel, varrással történő – elkészítési módozatokba*. A kék színről nem is beszélve... Véletlenül akadtam rá a Goldberger Textilipari Múzeum workshopjára, ahol kipróbálhattam pár olyan technikát, amiket még nem sikerült megfejtenem itthon. Hajgató Sára a Botanika márka megálmodója tartotta a kurzust, aki növényi festésre szakosodott textiles. Mindenestől nagy élmény volt számomra.
Az indigó főzet már ott melegedett, amikor megérkeztünk. Három vásznunk volt különböző minták kipróbálására, végül egy stólát festettünk meg magunknak. Első nekifutásra háromszög motívumokat választottam: egy a kb. 30 cm széles textilt harmonikába hajtottam, 4 egyenlő résszel – a munka hevében sajnos nem fotóztam –, majd ezt a kapott csíkot háromszögekbe, valahogy így, ahogy a talált fotón látjátok. Végül csipesszel fogtam össze, gumi helyett, először meleg vízbe majd a festékbe mártottam, de csak a textilháromszögem éleit.
Ezt a mintát kaptam:
A következő kísérlet a pöttyökről szólt, nagyokról és kicsikről. Utóbbihoz Sára fadugóit használtam, amiket az anyag két oldalára szorítottam nagyobb csipeszel, így szép, szabályos pöttyöket kaptam.
A nagy pöttyöket végtelen egyszerű elkészíteni, ha nekem elsőre nem is sikerült tökéletesen. A technikát itt sem fotóztam, de íme egy segédlet hozzá, szuper fotókkal. Az ugyancsak harmonikába hajtott textilt ezúttal simán négyzetekbe hajtogattam, és csipesszel egy kört szorítottam rá (éppen egy elektromos kötődoboz fedelet, de lehet ez konzervdoboz teteje, vagy akármilyen más kör alakú tárgy, ami bírja a vizet). Meleg vízbe mártás után jöhetett a sztenderd 50 fokos indigó. Többször is megmártottam, hogy a festék befogja a rétegek között is. Majd még tökéletesíteni kell...
Az alábbi motívum az egyik kedvencem, itt a színek aránya fordított, kevés a kék, sok a fehér felület. Ehhez az anyagot a lehető legvékonyabb sávokban harmonikába hajtottam és a végén nagyon vékony cérnával egyszerűen körbetekertem (a múltkori, konyhai festésemhez hasonló technika).
Csakhogy itt a sűrű hajtás, és a vékony cérna adta nagyon sűrű szorítókötés egy nagyon finom mintát ad ki.
A stólánál is egy nagyon egyszerű technika adott szuper szép motívumot: ruhacsipeszekkel készült.
Itt látszik igazán, hogy az indigó egy zöldes-sárgás anyag, ami a levegőn kezd el oxidálódni, így kékül be. Szemmel láthatóan gyorsan zajlik a folyamat. A stólánál olyan volt, mint egy filmszalag elszíneződése.
A képek láttán szerintem azonnal nekifogtok a festésnek. Hajrá!
Küldjétek az elkészült alkotásoknak.
A workshop után még a textilgyűjteményt is megnéztem. Nem hiába lett a Goldberger az év múzeuma. Ez már egy külön bejegyzés témája, úgyhogy folytatás következik!
* Immár magyarul is kapható könyv a témában.
