Hogy is kezdődött?
Biztos mindenki ismeri azt a jelenséget, hogy némely háziasszonynak van egy preferált étele, süteménye, amit senki más nem tud olyan finoman elkészíteni. Amit úgy emlegetünk, hogy jaj, a Gizi néni zserbója!... vagy ó, a Panni nagyi vadasa, senki nem tudott olyan zsemlegombócot készíteni, mint ő!
Így jártam én is a túrótortámmal.
Egyszer, fiatalasszony koromban, valamelyik családtagunk közelgő születésnapja előtt elhatároztam, sütök egy tortát az ünnepeltnek. Elővettem a szakácskönyvet, és kerestem benne a kevés kuktával jelölt recepteket, mert minél több a kis kukta piktogram, annál bonyolultabb az elkészítés. A túrótortára esett a választásom. Jellegében olyasmi, mint a Túrórudi, vagy a túrós palacsinta tölteléke magában, csak éppen tortaformára megsütve.
Igen ám, de az ünnepi süteményt széppé is kell tenni.
Akkoriban még keveset tudtam a konyha legbensőbb titkairól, de talán az ösztöneim súgták, vagy a szépről alkotott elképzelésemre hallgatva, virágokkal díszítettem a tortát. Azt hiszem, ezen a ponton indult el hódító útjára a születésnapi túrótorta. Később elmélyedtem az ehető virágok tanulmányozásában, de ennek más az apropója.
A ’90-es évek elején megjelent egy karácsonyi album, feltűnően szép kiadvány, Malcolm Hillier szerkesztésében.
A könyv megreformálta az addigi szemléletemet, szinte minden oldalnál újabb és újabb ámulatba estem. Egy addig ismeretlen világba vezetett be, ahol a megszokottól eltérő alapanyagokból és módokon alkotnak a konyhaművészek.
Itt találtam rá a virágszirom tortára, amely szépségével annyira megfogott, hogy utánanéztem az ehető virágoknak, milyenek vannak a környezetünkben. Megdöbbentően hosszú a lista. Igaz, minden leírásban szerepel, hogy csak ellenőrzött körülmények között gyűjtött virágot használjunk, vegyszermentes és szennyezés mentes termőhelyről valót, és hogy akik allergiásak, azok kerüljék a virágok élvezetét ebben a formában.
A teljesség igénye nélkül néhányat felsorolok az étkezésre alkalmasak közül: ibolya, nefelejcs, kankalin, rózsa – ezt talán mindenki ismeri a rózsalekvárból -, árvácska, tátika, levendula, körömvirág, menta, akác, pitypang, orgona, és a nagy szerelem: a piros muskátli.
Mit kell tudni róla?
Muskátli (Pelargonium)
Bármily meglepő, a muskátli ehető növény/virág (bár nem mindegyik). Levelét és virágját egyaránt felhasználhatjuk a konyhában. A muskátli Afrikából, a Jóreménység foka tájáról származik. Anglia botanikus kertjeiben már 1632-ben megjelent, de szélesebb körben később terjedt el. A francia parfümipar 1847-ben fedezte fel az illatában rejlő lehetőségeket. A Gólyaorrfélék családjába tartozik. Körülbelül 200 fajtáját, évelőt, pozsgást és bokrot tartanak nyilván.
(Viktória korabeli szokás, hogy a muskátlikat úgy helyezték el a házban, hogy a hölgyek szoknyájukkal "végigsöpörjék" a virágokat – így illatosítottak)
Néhány ehető faj:
Citromillatú és Rózsaillatú faj: P. radula
Tömjén illatú, tölgyforma levelű: P. quercifolium
Narancsillatú: P. crispum 'Prince of orange'
Almaillatú: P. odoratissimum
Borsmentás-rózsaillatú: P. graveolens x tomentosum
Rózsaillatú faj: P. capitatum
Fontos tudni, hogy a szép és finom virágok mellett vannak olyanok is, amelyek már kisebb mennyiségben is mérgezőek. Ilyenek többek között a gyöngyvirág, sisakvirág, szarkaláb, paradicsom, burgonya, leander, harangláb, gyűszűvirág, őszi kikerics, angyaltrombita virága (és egyéb részei is). Nem szabad kísérletezni! Viszont érdemes utána olvasni, mert annak is komoly irodalma van, hogy mit hogyan használjunk fel. Nagyon széppé, ünnepivé és finommá lehet tenni velük az ételeket és a tálalást.
Visszatérve a túrótortához, olyan népszerűségre tett szert családi és baráti körben, hogy egy idő után kiszorított minden más süteményt – mindenki ezt kérte tőlem, ha soron volt az ünnepeltek listáján.
Két alaprecept van, a sült és a hidegen készített. Télen általában sütöm, nyáron a hidegen kikevert, citromos a kellemesebb. Mindkettő könnyen elkészíthető.
Túrótorta
4 tojás, 12 dkg vaj, 20 dkg porcukor, 1 vanilliáscukor, 1 (bio)citrom reszelt héja és kifacsart leve, 2 ek. búzadara, csipet só, 50 dkg túró + tetejére csoki máz és díszítés
A tojások sárgáját, a cukrokat és a vajat nagyon habosra keverjük. Belereszeljük a citrom héját, belefacsarjuk a levét, hozzáadjuk a túrót, jól elkeverjük, beledolgozzuk a búzadarát, majd a tojások fehérjét a csipet sóval kemény habbá verjük, és beleforgatjuk a tojásos-túrós masszába. Egy teflon edényt jól kivajazunk, beleöntjük a torta anyagát, és kb. 160 fokon, vagy alacsony hőmérsékleten nagyjából egy órát sütjük. Akkor van kész, ha szép aranybarna a színe, és árulkodik az illata. Kicsit hagyjuk hűlni a sütőedényben, aztán óvatosan tortatálra borítjuk, és ha teljesen kihűlt, bevonjuk csokoládéval. Én dupla mennyiséget szoktam sütni – mindenből a kétszeresét kell venni, de az alábbi csoki máz elegendő erre is.
1 púpos evőkanál cukrozatlan kakaóport elkeverünk egy kanál cukorral és kevés vízzel, majd óvatosan felfőzzük, a tűzről levéve beletördeljük a tábla keserű csokoládét, egy diónyi vajat is adunk hozzá, és szép simára kikeverjük. Ezt kenjük a hideg torta tetejére. A muskátli mellé mentaleveleket szoktam tenni, aminek az íze kitűnő ellenpontja a csoki máznak.
Sütés nélküli túrótorta
Ebben nagyobb a készítő szabadsága, úgy a mennyiséggel, mint az anyagok arányának változtatásában. Tehát egy nagyjábóli recept: fél kg túró, 1 nagy pohár görög joghurt, vagy sovány tejföl, 1-1 citrom és narancs héja és leve, legyen mindkettő vegyszermentes.
Ezeket az alapanyagokat ízlés szerinti cukorral, vagy édesítőszerrel, vaníliás cukorral elkeverjük, lehet bele tenni gyümölcsöket, pl. nagyon finom lecsöpögtetett őszibarack kompóttal, narancsszeletekkel, eperrel vagy erdei gyümölccsel, és a végén a mennyiséghez megfelelő és a csomagoláson előírt módon elkészített zselatinnal elkeverve egy kiválasztott formába öntjük, pár órára hűtőszekrénybe tesszük, és akár az edényében is tálalhatjuk, ha szép tálban készítettük el. Ha ki akarjuk borítani a tálból, akkor vagy folpack-kal béleljük a formát, vagy vízzel öblítsük ki mielőtt a túrós masszát beleöntjük.
szöveg és fotó: Oláh Kati
