A korábbi cikkben a rétegezéses technikát ismertettem. De, bevallom, sokkal jobban izgatta a fantáziámat ez a másik eljárás, amikor a papírt péppé, jobban mondva masszává alakítva használjuk. Ez már alkalmas arra, hogy kisplasztikákat, komolyabb tárgyakat hozzunk létre belőle.

mecses_papir_befottes_-2630.jpg

Többféle módon készülhet, én a magamét adom közre.

1. Tépés – előző nap! 
Alkalmas újságpapír, karton, tojástartó, csomagoló papír. Apróra tépdesem és egy éjszakára vízbe áztatom (van, aki tapétaragasztóba).
Barátnőm és egy idős papírmasés angol hölgy szerint a WC papír kiváló anyag erre, ugyanis teljesen szétmállik a folyékony ragasztóban. Így a vízben áztatás akár ki is hagyható, bár nézetem szerint könnyíti a dolgot. Hozzáadnak egy kis fűrészport és mehet a formázás. 
A papíranyagot illetően nekem az újrafelhasználós vonal praktikusabb és szimpatikusabb, hisz ezzel új életet nyer az egyszer már drágán előállított, de szemétbe kerülő papír. Ha ezt az irányt választod, az újságpapírt kis darabokra tépve áztasd be éjszakára.

2. Másnap csiriz készítés
Ez az anyag néhány napig hűtőben eltartható.
A korábbi papírmasés cikkünkben is szerepel már a recept: a lisztet kevés vízzel el kell keverni, ahogy a habaráshoz is szokás, és a forrásba levő vízbe keverve pár percig főzni. Opálos, folyékony, ragasztóanyag keletkezik, amit ősidők óta használnak ragasztásra (ha nagyon erős ragasztót akarunk enyvet is tehetünk bele). 
Ez az anyag néhány napig hűtőben eltartható. (Arányok: pl. 2,5 dL vízhez 2 evőkanál liszt szórni és lassú tűzön. A sűrűséget, ha kell hígítással lehet beállítani.)

img_20151218_121355.jpg

3. A massza
A beáztatott papírt kis adagokban (hogy ne menjen tönkre a turmix!), jó sok vízzel alaposan leturmixolom. Fontos a sok víz (a gép miatt), és az alaposság, ez határozza meg a massza minőségét. Ha egyenletes, könnyebb vele dolgozni. Tehát jobb, ha nem maradnak nagyobb papírdarabok, de, ez a készülő darabtól is függ. Néhány napig szintén eltartható a hűtőben.

4. A massza lecsepegtetése
A türelmesebbek az így nyert pépet textilzsákba teszik és lecsöpögtetik – nekünk történetesen maradt egy orionos a nénitől –, de én nem vártam erre, hanem kinyomkodtam a masszámból a vizet. A textilzsákot szépen összecsavartam vele, egyre szorosabbra és szorosabbra.

img_20151218_121459.jpg
jo.jpg
Annyira maradjon nedves az anyag, hogy az ujjam közé szorított morzsából kicsikét szivárogjon a víz. Nem is, nyomásra megjelenjen, de már ne folyjon. A képen láthatónál lehet jóval egységesebb a massza.

5. Összeállítás
Egy tálban összekeverem a ragasztóval (1 kg masszához kb. 5 ek csiriz) és 5 dkg szitált fűrészpor. Mivel elsőre ilyet nem találtam, tőzeget vettem. Nagyon finom illata volt. De, inkább szerezzetek fűrészport!

img_20151218_121624.jpg
6. Formázás
Elkészítettem a borz fejet, ami karácsonyi ajándék lett. A fülekbe utólag drótot szúrtam, a stabilitás miatt, valamint egy akasztót is beleszúrtam hátulra, olyan módon, hogy a drót jó hosszan fusson a masszában. 
Ezt a darabot több napig kellett szárítanom. Sütőbe is betettem (egyes amerikai oldalakon ezt javasolják), de ez túl hirtelen eljárás, az egyik fül be is repedt. Szerencse, hogy a drót megtartotta, és utólag megragasztottam.

Itt is alkalmazható valamilyen alap, afféle váz vagy mag, amire felépítjük a darabunkat, lásd a linken. Leginkább a mintázásra hasonlít mindez (rajszakkörből ismerhetitek). 

mecses_papir_befottes_-2631.jpg

És az akasztó, ami jó hosszan fut az anyagban, mint egy villa:

mecses_papir_befottes_-2633.jpg
7. Fedés/festés
Az így készült tárgyakat gyakran a korábban ismertetett rétegezéses technikával fedik be. Nekem viszont tetszett a natúr felület. Eredetileg be akartam vonni a fejet néhány réteg papírral és úgy lefesteni, de aztán maradt a durva, szürkés, érdes felület, és arra festettem.

Ha már így nekiálltam, készítettem pár tucat papírgömböt is, nyakláncnak. A kifúrás és a festés még hátra van.

fotó és szöveg: Babarczy Veronika

 img_20151218_133112.jpg