A palántanevelés kapcsán gyakran felvetődik az a gondolat: mi a fenének vesződjek vele, mikor a piacon mindent meg lehet venni? A gyakorlat engem többször meggyőzött, hogy ez nem teljesen igaz, megjegyezve azt is mindjárt, hogy egy igazi biokertésznek ez nem vesződség, hisz csaknem ugyanolyan élmény, mint a kertjében „szöszmötölni”. Akkor, amikor kint a természetben még minden alszik és a kertészen már az elvonási tünetek mutatkoznak, nagyon jó ráhangolódás a szezonra a palánták nevelése.
További előnyként említeném, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy 100%-osan biztos lehetek benne: a kertemben az fog nőni, amit szeretnék és nem „kakukkfiókát” pátyolgatok. Nem egyszer fordult elő velem kezdő kertész koromban, hogy káposzta palánta helyett, kelkáposztát, vagy karfiolt kaptam a piacon, mivel ezek megkülönböztetése palánta korukban nem is olyan egyszerű egy kezdő számára. Első figyelmeztetés tehát: ha nem magunk neveljük a palántánkat, nagyon fontos a megbízható forrás, lehetőleg ismerős árustól vásároljunk.
Az évek során minden kertész rátalál a maga kedvenc fajtáira, amelyek a talaj, az ellenálló képesség, vagy az ízvilág szempontjából a legjobban beválnak a kertjében és ahhoz szeretne ragaszkodni. Ennek egyetlen biztonságos módja a saját palánta nevelése. Van egy korai paradicsom fajtám, tényleg nagyon korai, amit meg sem tudnám mondani, hány éve termelek már. Nagyon korai, a gombabetegségre szinte teljesen rezisztens, az íze kissé savanykás és csábítóan finom. Úgy „összenőttünk”, hogy el sem tudnám képzelni a kertemet nélküle!
Feleségem, aki inkább az édesebb fajtákat kedveli és kicsit „féltékeny volt a kedvencemre”, akkor szerette meg ezt a fajtát, amikor a 2014-es hihetetlenül csapadékos évben minden kertész barátunknak elvitte a gombabetegség a paradicsomját, mi ellenben annyit szüreteltünk róla, hogy a befőzést is ebből oldotta meg.
Visszatérve tehát a palántaneveléshez, remélem, hogy a felsorolt érvek elegendők, hogy sokan kedvet kapjanak a saját palánta nevelésének kipróbálásához. Ha van a lakásnak egy olyan része, ahol a szobanövények szépen díszlenek, a siker szinte kódolva van. (Egy palántaládában akár kétfajta paradicsom nevelhető, virágzás előtt még nem fajzanak el. A fenti fotón kartonpapír választja el a befőző és a faparadicsom fajtát.)
Ne higgyünk az túlmisztifikált tanulmányoknak, a feladat abszolút nem ördöngös. A biokertész szeretető gondoskodásán kívül három alaptényező kell hozzá:
- a jól összeállított talaj,
- a megfelelő vetőmag
- alkalmas hely a lakásunkban.
Kicsit menjünk bele a részletekbe.
A talaj összeállítása
Évek óta kutyaközönséges műanyag erkélyládát használok a palánták előneveléséhez. Az a tapasztalatom, hogy a munka elkezdésének ideje, február eleje tájt, valahol Gyertyaszentelő Boldogasszonyt követő 2 hétben optimális. Korábban vetni azért veszélyes, mert még kevés a napsütéses órák száma, és azért sem hasznos, mert a kiültetéshez is megvan az optimális növényméret. Ha túlfejletté válna a palánta, mire a fagyveszély elmúltával kiültethető, azaz már kis termések vannak rajta, nem volna ideális a növekedése.
Visszatérve az optimális talajra, nálam három komponens, a palántaföld, az érett marhatrágya és a saját készítésű, érett komposzt 1/3-ad, 1/3-ad, 1/3-ad arányú keveréke vált be legjobban. A palántaföldet kertészeti boltban veszem, preferálva a már ismert és bevált márkákat. A szükséges tápanyagellátást az érett marhatrágya biztosítja, amit zsákos kiszerelésben szintén a gazdaboltokban lehet kapni. Vigyázzunk, érett fajtát vegyünk, mert különben egy darabig istálló szag lesz a lakásunkban, és ne adagoljuk túl a trágyát, mert az a palántákat felfújja és minőségromlást okoz.
A három összetevőt alaposan összekeverem egy vödörben, és ezt a keveréket adagolom az erkélyládákba. A ládákat lazán teletöltöm: finoman tömörítve a talaj a láda kb. ¾ részéig ér. A földet jól belocsolom, megvárva, hogy a láda alsó vízelvezető furatain pár csepp víz megjelenjen. A magokat rászórom a ládaföldre, és a mag fajtájától függően takarom be, optimális vastagságú földréteggel. Kicsit ezt is tömörítem, de már nem nagyon locsolom. Épp csak annyit, hogy a felszíne állandóan nedves maradjon. Erre a feladatra a nejem vasaláskor használatos spricnijét szoktam elorozni, mert a vizet rápermetezve nem tömörödik túlságosan a talaj felszíne és az apró magvak is gyorsan kibújnak.
Ügyeljünk arra, hogy a magok 3 cm-nél közelebb ne kerüljenek egymáshoz, hogy amikor majd pikírozzuk (azaz poharakba kiültetjük) őket, a tövük ne sérüljön meg. Az így elhelyezett magokat földkeverékkel betakarjuk, óvatosan tömörítjük, és a már említett módon nedvesen tartjuk.
A vetőmag
A kedvenc fajtánkat úgy tudjuk még biztonságosabban tovább vinni, ha magot fogunk, ha a kertész saját terméséből fog szaporítóanyagot, feltéve, ha nem hibrid-fajtáról van szó, mert a hibridek nem viszik tovább eredeti tulajdonságukat. Én a legszebb, legegészségesebb terméseimből veszem a magokat, mindjárt az érés elején. A termésből kivett magokat megmosom, szűrőn átöntöm és itatósra, szalvétára teszem őket száradni.
Ügyeljünk arra, hogy a magok teljesen megszáradjanak, így elkerüljük a későbbi penészesedés veszélyét, de kerüljük a tűző napon való szárítást is, a csíraképesség megőrzése végett. Az így előkészített mag papír- vagy textilzacskóban 2-3 éven át is tárolható és felhasználható. Ennek ellenére lehetőleg minden évben friss magot fogok.
Tapasztalatom szerint az alábbi hagyományos konyhakerti növények alkalmasak saját szaporítóanyag kinyerésére, minőség romlása nélkül: paprika, paradicsom, tök, csillagtök, cukkini, zöldbab, petrezselyem, vöröshagyma, lilahagyma. Természetesen a kiültetésnél vigyázni kell, hogy az elfajzást elkerüljük. Mi a kertünkben 3 fajta paradicsomot termesztünk évek óta: a már említett korait, a befőzőt és a faparadicsomot. A korai adja legkorábban a termését, amit legtöbbször frissen el is fogyasztunk. A befőző ad nagyobb mennyiséget, ebből lesz paradicsomlé télire. A faparadicsom pedig azért nagyon hasznos, mert amikor már minden fajta letermett, szinte a fagyokig ellát bennünket friss parival. Ezt a három fajtát egymástól jó távoli ágyásokba kipalántázva (min. 10-15 m), elfajzás nélkül tudjuk nevelni. Természetesen, aki nem akar magokkal bíbelődni boltban vásárolt magokból is ugyanolyan sikeres palántákat nevelhet.
A palántanevelés fortélyai
A palántanevelésnek két fázisa: 1. a magvető ládában nevelés, 2. majd a poharas nevelés.
Nézzük az első szakaszt!
A ládákba elvetett magoknak a kelésig csak hőigénye van, fényigénye még nincs. Le is szoktam takarni a ládákat karton vagy újságpapírral, így kisebb a kipárolgás és gyorsabban kel a mag. Kikelésig az optimális hőmérséklet 20-22oC. Ne idegeskedjünk, és ne hajítsuk még ki a ládát, ha a mag nem kel ki azonnal. Paprika esetében a kelés 3-4 hétig is eltarthat, míg a paradicsom, karalábé akár 7-8 napra elkezd kibújni a földből. No, ettől kezdve kell kicsit jobban odafigyelni az ültetvényünkre.
A palántanevelés legfontosabb trükkje az optimális fény és hőmérséklet-arány tartása.
A kezdők által leggyakrabban elkövetett hiba, hogy a kora-tavaszi fényviszonyokhoz képest a szükségesnél melegebb helyre teszik a palántákat. Ilyenkor a palánta a melegben intenzíven nő, de mivel nem kap még elég fényt, vékony, nyúlánk, magas „cérnaszálakat” kapunk, ami kiültetésnél eldől, elpusztul. Ha azt akarjuk, hogy erős, vaskos palántáink legyenek, akkor a ládát a lakás leginkább napsütötte ablakába tegyük, ahol a hőmérséklet nem emelkedik 20oC fölé, de sok a fény. Nem kell megijednünk, ha lassabban fejlődnek, mert ez az ára annak, hogy arányosak, egészségesek legyenek.
Áprilisban, amikor az előrejelzés szép időt jósol (16-18oC körül) a láda nyugodtan kitehető külső, szélvédett, napsütéses helyre, de éjszakára azért vigyük be a lakásba, nehogy megfázzanak, elfagyjanak. Az így megedzett palántát később a kiültetés alig viseli meg és jóval előbb termőre fordul, mint a piacon kapható fóliás társai.
Amikor paprika, paradicsom palántáink elérik a 3-4 leveles nagyságot, elérkezik a második szakasz, megkezdhetjük a kis „csemetéink” pikírozását, poharakba ültetését.
Ehhez nagyobb méretű tejfölös, kefíres műanyag dobozokat használok – fontos: időben el kell kezdeni az összegyűjtését! Használat előtt a poharak alján vágjunk kis kifolyónyílást, hogy elkerüljük a locsolóvíz pangását a pohárban, mely a gyökér kirothadását eredményezné! Ahol ideális a kert talaja, ott a kisebb méretű (2 dl-es) pohár is megfelelő, ám az én kertem talaja elég sovány, így ez a nagyobb mennyiségű jó minőségű földlabda egyben az indulás elősegítését is szolgálja majd a szabadföldbe történő kiültetés után.
A poharakat is az első fejezetben leírtak szerinti földkeverékkel töltöm fel. Ne ijedjünk meg, a kis palánták gyökerét nem sikerül a ládából földlabdával együtt kiemelni, mert ebben a korban a palánta ezt 2-3 nap alatt kiheveri, és hamar gyökeret ver az új helyén, a pohárban. Törekedjünk a minél zökkenő mentesebb átültetésre, és ne feledjük, a beültetett palánták körül a földet ujjunkkal tömöríteni.
Az így megtöltött poharakat célszerű egy karton, vagy műanyag dobozban tartani, hogy a palánták edzése (azaz, jó idő esetén a szabadba történő kihelyezésük) könnyebb legyen. A doboz aljára tegyünk egy darab fóliát, hogy az esetlegesen túlfolyó locsolóvíz ne okozzon gondot a lakásban. Jó idő esetén ezeket a palántákat tartsuk minél többet a szabadban, továbbra is vigyázva, hogy meg ne fázzanak. Locsoljunk állott vízzel és ekkor már időnként kis tápoldatot is adhatunk a locsolóvízbe, hogy a növényeink üde, haragoszöldek legyenek.
A szabadföldbe ültetés
A palánták szabadföldbe ültetését fagyosszentek, azaz május közepe után kezdem meg, ekkorra a palántáim már bimbós állapotban vannak. Az így nevelt, edzett palánták a kiültetést szinte észre sem veszik, és ezt 2-3 héttel korábbi (!) terméssel hálálják meg. A termés minőségét azt hiszem nem is kell említenem a bolti „infúziós” paradicsomokhoz, paprikákhoz képest!
Abban bízom, hogy a hosszú és alapos leírással nem elvettem, hanem épp ellenkezőleg: inkább meghoztam sokak kedvét a kísérletezéshez. Csak bátran! Sok sikert kívánok minden kertésztársamnak a palántaneveléshez! (A felmerülő kérdésekre szívesen válaszolok, ezt esténként tudom megtenni.)
id. Kovács Mihály
(Kovács Mihály szerzőnket, idén, szakmai elfoglaltságai miatt, édesapja helyettesíti, akivel közösen művelik biokertjüket!)
