Nekiesünk az egyik öreg csillárnak. Ez önmagában nem nagy hír, viszont azért gondoltam megosztásra érdemesnek, mert professzionális az előkészítés, ami nektek is hasznos lehet. Hogy a madzagokkal miként függ össze, mindjárt elmagyarázom.
Eredetileg a régi hálószoba csillárja volt ez a félig réz, félig vas lemezcsillár. Utóbbit bronzozták, lakkozták, megkopott, nem különösebben szép, lásd pl. a gömb részt. (apropó, szeretem megnézni a régi bejegyzést, amire a link mutat – ilyenkor mindig úgy érzem, sokat haladtunk. Nagyon sokat!)
Az alábbi fotón még az eredeti helyén lóg, buráját vesztve. (Egyet megtaláltunk ezek közül, borzalmasan csúnya úh. felejtős a pótlás, mint lehetőség.)
Visszatérve a szétszedésre. Mivel az újabb használatba vétel előtt át kell húzni a vezetékeket, nem mindegy, az ember hogyan esik neki. Megtanultunk egy fontos dolgot. (Látjátok? Középen még ott van a régi textilkábel!)
A kart az ember kicsavarja – általában menetesek – vagy óvatosan kihúzza, úgy, hogy a vezeték benne maradjon a karban.
Ekkor kiálló maradék kábeleket jó erősen és biztosra összesodorjuk, majd a képződő hurokba jó hosszú és erős madzagot kötünk.
Miközben óvatosan kihúzzuk a kábelt, az behúzza a csőbe a madzagot.
Így, amikor majd szerelünk, ennek a madzagnak a segítségével tudjuk behúzni az új kábelt, a fent leírtak szerint. Meg is kötöttük, nehogy kicsússzon.
A felújításról több elképzelés is van, de egyelőre csak az átkábelezés a biztos. Most, így elnézve a fotókat egy grafitszürkés, fémes felület szép volna... Sajnos az eredeti színünk nem ilyen vagány, mint a képeken.De megvan a patinája így is. Ott fönt a magasban pedig jól mutat, azt már láttuk.
Kitaláljuk, és majd megmutatjuk, mire jutottunk.
fotó, szöveg: Babarczy Veronika
