Többször is kérdeztétek, miért nem kerülnek fali szekrények a konyhapult fölé. Egyrészt azért nem, mert nem szeretjük őket. Még akkor sem, ha magasak vagyunk. Másrészt az az oka, hogy ez a tárhely mennyiség elég a konyhai edényeinknek. Az asztalneműt pedig nem itt tartjuk, hanem az étkezőasztalhoz állított öreg kredencben, ami pedig elképesztő mennyiségű tárgyat befogad.
Sokáig titkolóztunk, hogy mit szeretnénk a fali szekrények helyére.
A felületre egy nagy méretű fotó került.
A képet a férjem, Oláh Gergely Máté készítette a Paulay Ede utcában pár éve, és régóta szerettem volna kitenni nálunk. Nagyban. De a konyhai használat elég speciális egy fotónak... Agyaltunk, ötleteltünk, mi volna az az anyag, ami bírná ezt a dolgot, így esett a választás a falmatricára, ami az utcai plakátokhoz hasonló anyag. Tisztítható, bírja a strapát - azaz a gőzt, már, amennyi éri.
Maga a kép karácsonyi ajándék volt (khmm-khmm), amit nemrégiben szerelt fel a férjem meglepetésként egy jóbarátunkkal. De rendesek voltak, dokumentálták!
Először kijelölték a vízszintet, festőszalaggal (=maszkoló).
Ezután a saroktól indulva, milliméterről -milliméterre lehetett haladni, simogatva, mint, ahogyan a dekorosok szokták, ha láttatok már ilyet.
Ilyen módon minden kis levegőbuborék ki van szorítva, ami a ragasztás alatt akarna képződni. Mindig akarnak...
Utolsó simítások, portalanítás, szeretgetés:
És egyben ez a totál kép is, mert még mindig nem készültünk el mindennel a konyhában. Illetve mindennel nem mostanában fogunk, de van még valami kis apróság, ami nagyon emeli majd az összképet fotó körül –szerintünk.
Folytatás következik!
Babarczy Veronika
Oláh Gergely Máté
