Ismét haladtunk valamicskét. Sőt, hadd lelkesedjem: meglehetősen rendhagyó módon adtunk túl sok mindenen, amiket szeretünk, de nem akarunk tovább tárolni...
Már-már hagyományként megszerveztük a 4. Retró Bazárt, azaz egy kiárusítást, amit nagy sikerrel 2 napig működtetünk a lakásunkban. Az első kettő a régi kis lakásomban volt (27 m² !). Szerencsére ezúttal több hely állt rendelkezésre, így elfért még néhány őrült gyűjtő készlete is, akikkel idén elsőként társultunk.
A Bazár ötlete úgy született, hogy annak idején (s)nem akartam kidobni azokat a ruhákat, cipőket, kiegészítőket. amik amatőr színházi és filmes kellékeknek gyűltek össze az évek során. Ezért rendeztem egy kiárusítást, afféle börzét, ahol próbálni lehetett, limonádét inni, ismerkedni, és mindenki talált egy-két apróságot, amit haza is vihetett.
(Ugye, a fotókat látva jobban értitek, mi a fenéért tart nekünk ilyen sokáig rendezni a sorainkat...?! Itt ragadom meg az alkalmat, hogy ismét ajánljam további eladó tárgyainkat: galéria a facebookon.)
A régi ruhák, ékszerek, napszemüvegek, táskák, cipők, bőröndök, apró régiségek, csecsebecsék mellett az idei alkalom különlegességei a műszaki dekorációs tárgyak voltak – régi rádió, kis varrógép, kurblis telefon – köztük izgalmas gyűjtői darabokkal: táska lemezjátszó ('70-es évek), filmfelvevő szett (lámpa, felvevő), vetítő cinemax kis vászonnal, NDK szamovár. Eredetileg arra gondoltunk, hogy legalább a lányok kísérői sem unatkoznak majd, de szép számmal tértek be a csajok is a műszaki szekcióba.
És ha már bevállaltuk ezt az egészet – lakás sokadszori átrendezésével, szállítással, takarítással, és minden macerával –, igyekeztünk úgy csinálni, jól éreztük magunkat.
A vendégeket forralt borral, ovis teával, rendes ropival és lila hagymás zsíros kenyérrel vártuk. Egy kis Club Mate is volt, amit ajándékba kaptunk. Egy tea alapú szénsavas üdítőről van szó, kellemes élénkítő hatással.
Pénteken nyitáskor megszólalt a csengő, onnantól kezdve folyamatosan jöttek a vendégek. Volt, akit befogtunk kenyérkenésre, volt, aki kaput nyitott, más a lemezeket cserélte. Saját modellünk volt, Monhor Viki személyében, valamint saját fotósunk, Oláh Gergely Máté, akit jól ismertek, ellenállhatatlanul megihlette őket a retró.
Esténként jókat vacsorázott a team – persze ad hoc módon, mert nem készültünk rá különösebben. Olyan meglepetések is értek minket, hogy pénteken meglátogatott bekopogtatott hozzánk a Mikulás.
A szombati záráskor ünnepélyesen kinyitottunk egy jó palack bort és megnéztünk egy szívmelengető válogatást kelet-európai rajzfilmekből (a moziszékeinkben ülve!)
Kicsit olyan volt a hétvége, mint egy jó nyári tábor, ahonnan nem akarunk hazamenni, vagy egy hippi stoppolás. Ugyan már nagyon meg akartunk válni a cuccoktól, amik értékesek, de nekünk már nem lesz rájuk szükségünk, de ezért a buliért megérte várni.
Mi volt az értelme ennek a bohém felhajtásnak?
A profán válasz, hogy némileg közelebb kerültünk a rendhez. Ezen túl még segít rendezni is a sorainkat, lezárni egy életszakaszt, megválni mindattól, ami már inkább más számára hasznos és értékes. Megszabadít a birtoklás terhétől. És, ami nagyon lényeges: az adás élményével jár. Ugyanis az eddigi négy alkalom mindig azzal végződött, hogy készült egy adomány csomag – hol a Váci Börtön színtársulatának, hol a Nagycsaládosok Egyesületének.
Azoknak a sorstársaknak ajánlok hasonlót, akik nehezen szánját rá magukat, hogy felszámolják a gyűjteményüket. Mert például értékes. (Ami nem az, nagy levegő és kuka!) Tegyetek egy próbát! Csapjatok egy jó bulit, és váljatok meg a szajrétól! A maradékot pedig ajándékozzátok el. Garantáltan jó élmény lesz!
Babarczy Veronika
fotó: OGM
