Egyértelműen a két világháború közötti korszak a kedvencem a magyar művészetben, ezen belül pedig rajongok a plakátokért. Ékszerész korszakomban, amikor állandóan kiállításokra jártam és bújtam a szakirodalmat, Faragó Géza volt a kedvencem. Aztán folyamatosan fordult az érdeklődésem az art deco felé, ami máig is töretlen. A minap a Múzeum körúton megláttam egy plakátot az egyik kirakatban, és onnatól kezdve semmi nem tarthatott vissza, hogy írjak nektek erről.
Aztán kicsit az fékezett, mennyire menjünk bele ebbe a hatalmas témába. Végül úgy döntöttem, hogy megmutatok néhányat a számomra legkedvesebb plakátok közül, feltüntetve az alkotók neveit, akiket mindenképpen meg kell ismernetek. És remélem, ezzel kedvet csinálok ahhoz, hogy ti is utánaolvassatok.
Faragó szecessziós stílusát hamarosan felváltotta a modern. Ebben nagy szerepe volt a Bécsben, Berlinben világot látó és hazatérő művészeknek, és természetesen a Bauhausnak, ahol közülük nem egy alkotó megfordult. Olyan neveket ismert meg az akkori közönség mint Kassák Lajos, Bortnyik Sándor és Berény Róbert, Irsai István, Csemiczky Tihamér, Radó György vagy a Macskássy-testvérek. A kereskedelmi grafika sokuknak megélhetés lett, és egyszerre olyan alkotói terep, ahol kibontakozhattak. Berényt például világszinten az öt legjobb között tartották számon, de mindnyájuk munkássága kiemelkedően fontos a magyar művészettörténetben. Nemrégiben az Iparművészeti Múzeum rendezett egy zseniális kiállítást a témában, amiről még további fotókat nézegethettek: itt.
Ha nézegetitek a képeket, számos beugrik majd. Jó csodálkozást kívánok!
Berény Róbert
A Modianora más művészektől is találunk variációkat: Molnár C. Pál (balra lent) és Bortnyik Sándor (jobbra lent) plakátok. De 
Bottlik József
Bortnyik Sándor
Irsai István
A Flora nyitókép az ő műve, és íme még néhány a zseniális plakátjaiból.
Konecsni György nevét teljesen méltatlanul nem ismerjük eléggé.
Ezekből a művekből lehet országimázst tanulni, nem? De szellemesen lényeglátó kifejezésmódot is. Érdemes őket sokat nézegetni, mert szinte jókedvre derítenek.
Előfordul, hogy egy-egy darabhoz még hozzá lehet jutni, de nagyon komoly gyűjtői árak vannak. Bottlik Malátakávéja pl. 200.000 Ft-ba kerül, az 1938-as olimpia magyar plakátja 400.000-be.
Hogy aztán mindezt elsöpörte egy sokkal puritánabb időszak, amely egyáltalán nem kedvezett a művészetnek, a művészeknek, megkockáztatom: az életnek – óriási pech.
De zseniális utódok mindig születnek és van mindig van folytatás...
Babarczy Veronika
