Az ember vágya, hogy a használati tárgyait díszítse, ősidők óta változatlan. Egyes művészettörténészek szerint maga a fejlődés is a művészi hajlammal van összefüggésben, és a kétkezi alkotás vezetett az emberré váláshoz. Mások a vallási kultuszokat tartják a művészet gyökerének. Akárhogy is, a történelem előtti alkotások ugyanolyan kreativitásról és művészi érzékről tanúskodnak, mint bármely más korszakéi.
Az állatok ösztönösen alakítják a fészküket, vackukat kényelmessé, biztonságossá. Az ember ennél tovább megy. A funkcionalitás mellett rendkívüli fantáziával alkalmazkodik a lehető legváltozatosabb körülményekhez, soha meg nem felejtkezve a tetszetős megoldásokról. És a kényelemről...
A bútorok története pedig ide gyökerezhet... Nem elég, hogy leülök egy kőre vagy farönkre, olyat választok, amelyikre jó leülni, ledőlni. Sőt, ha nem alkalmas, azzá teszem. Kialakítom. Később fejlesztem. Persze nagyon leegyszerűsítve, de szinte magától értetődő lehetett az ősembernek is, hogy tesz a kényelméért. A legősibb otthonok is erről tanúskodnak.
Ugyan nagyon keveset tudunk az ősi népek tárgyi kultúrájáról, de a ma is vannak olyan törzsek, akik évezredek óta változatlanul élnek. Az ő alkotásaikból rekonstruálhatók a legősibb bútorok.
Gyönyörűek, és időtlenek.
Babarczy Veronika
