Az első bejegyzéseim egyike azt a címet viselte Óvatosan a vágyakkal. Cseppet sem mindegy, mit kér az ember, mert néha olyasmi is teljesül, aminek nem kellett volna...
Viszont izgalmas, amikor éveken át dédelgetünk egy vágyat, amelynek a beteljesülésére az esély nem olyan nagyon nagy, és egy napon összejön. Így jártunk mi az új asztalunkkal.
Asztal?
Melós asztal, sőt, becsületes nevén satupad. Egy igazi, masszív, edzett darab.
Régóta dédelgetett vágy volt, valaki ígért is egyet, de csak nem akart az összejönni. Le is tettünk róla. Aztán egyszerre csak hozzájutottunk egy 110 éves körüli darabhoz. Minimum annyi idős.
És ennek megfelelően is néz ki: a redőit, repedéseit, kopásait, vetemedéseit semmilyen trükkel nem lehetne előállítani. Egyszerűen gyönyörű.
Ti bevinnétek a lakásba?
(A válaszadást megkönnyítendő: igen, lehet így enni.)
Babarczy Veronika
fotó: OGM
