fenyok csillag.jpgA címet Kalas Györgytől kölcsönöztem, ő  már sok-sok (mondjuk 20?) évvel ezelőtt is óva intett bennünket attól, hogy hagyjuk elveszni a karácsonyi ünnepkör varázsát, feláldozva azt a fogyasztói társadalom oltárán. Már akkor írta az ilyen témájú cikkeket,  amikor a konzumer-idiotizmus nálunk még csak bontogatta szárnyait. Nem voltak még plázák és hipermarketek minden sarkon, és mégis, már akkor is, figyelnünk kellett nagyon, hogy a lényeget megőrizzük.

Ilyenkor, karácsony közeledtével minden megtelik a csábítóan csomagolt, kívánatos portékákkal, tele vannak a boltok akciókkal, a kívánságlistáinkat is kicsit szabadabban fogalmazgatjuk – nem csoda hát, hogy kísértésbe esik még az is, aki év közben odafigyel, hogy minél zöldebben éljen.
Végül is egyszer van karácsony!
Kicsit olyan ez, mint gyerekek a csoki boltban – korlátlan fogyasztását lehetővé tévő belépővel. Csak aztán el ne rontsuk a gyomrunkat…

Gondoljuk csak végig, miként indulunk neki a Karácsony előtti bevásárlásoknak. Leginkább feszültséggel az elkerülhetetlen ünnepi dallamokat harsogó hangszórók zajától, a bennünket körülvevő tömegtől? Majd miután hosszú órák után végre kikeveredünk a forgatagból, már képtelenek vagyunk rendezett formában megtömni személyautónk csomagtartóját a rengeteg nejlontáskával, amelyekbe az eladók egyesével pakolták be jó áron eladott – nagy eséllyel – külföldi áruikat?

jegyzet.jpgVan esély persze erre is, de azért segíthetünk magunkon. Csak kicsit kell odafigyelnünk vásárlási szokásainkra, s máris könnyíthetünk a fentiekben leírt példán. Sokkal jobb érzéssel térhetünk haza, ha már eleve átgondoltan veselkedünk neki a bevásárló körútnak. Először is írjunk cetlit arról, mi az, amit mindenképpen meg kell vennünk az ünnephez, ezzel elkerülhetjük a bennünket felesleges pénzkidobásra ösztönző bolti trükköket. Vigyünk magunkkal vászontáskát, kosarat, vagy bármit, amivel elkerülhetjük a nylonzacskó halmokat.

templomos_jav2.jpgA családban én vagyok a karácsony felelős (gondolom anyatársaim is hasonló cipőben járnak), és az első trükköm az, hogy lehetőleg egész évben, de azért szeptembertől, októbertől már komolyan írom, hogy ki minek örülne, így elég jól fel tudok készülni a beszerzésre, ráadásul amit lehet, már előre megveszek. Aztán azt is ki szoktuk találni már időben, hogy milyen ajándékokat készítünk itthon. Mézeskalács mindig van, férjem művészien díszíti, a siker garantált. De készítünk gyertyát, gyapjúfilc karácsonyfadíszt, decoupage képet, de volt már kulcstartó maradék faanyagból, fűszerek (szerencsére bőven terem a fűszerkertünk), levendulás zacskó és még sok minden.  A gyerekek is örömmel csatlakoznak az ajándékkészítéshez, mézeskalácsozáshoz. Idén az adventi koszorúnk is mézeskalácsból készült, múlt szerdán kézműveskedtem a Csalán irodában - itt megnézhetitek. 

Az ajándékozáson túl ilyenkor (is) szeretünk jókat enni, az ünnepi menühöz sem könnyű mindent beszerezni. Itt, ha még adhatok tanácsot, azt javaslom, hogy nézzünk körül a helyi piacokon, támogassuk a helyi termelőket azzal, hogy tőlük veszünk meg mindent, amit lehet. A múlt heti Adventi Ökovásár emléke még élénken él bennem, ott hatvan helyi (megyén belüli) kiállító és árus kínálta szebbnél szebb portékáit, és itt nem elsősorban az élelmiszer termelőkre gondolok, hanem a kézművesekre is. Nagyon jó volt látni, hogy mekkora a helyi kínálat (fogytak is a szépségek bőven), és biztos vagyok benne, hogy ez az ország minden megyéjében megvan.

karacsony_oko_.jpg
Szóval készüljünk az ünnepre, az advent időszaka is olyan szép, az egyre több égő gyertyával a koszorún, az énekekkel, az ilyenkor szokásos karácsonyi koncertekkel. Ha tehetjük, készítsünk magunk ajándékot, teremtsünk közösségi alkalmakat, például mézeskalácssütéssel (van egy tuti receptem, szívesen elküldöm, ha kéred), a csomagolóanyagokat használjuk újra, ajándékozzunk időt, figyelmet, tekerjük szeretetbe az év ezen időszakát.

Szép készülődést mindenkinek.

Kiss Reni