Friss lakástulajdonosoknál könnyen előfordul, hogy nekiugranak nagy munkáknak, amelyekből aztán sokat tanulnak. Sőt, tulajdonképpen a legtöbben így jövünk bele a "csináld magad" megközelítésbe, és tapasztaljuk ki a határainkat, ahogyan tette ezt Kiss-Takács Kati is, az új londoni lakásukban.
Éppen egy teljes hónapja, hogy beköltöztünk. Szokjuk az új környezetünket, ismerkedünk a lakással. Azt nem mondanám, hogy kezdeti, felújításra éhes lelkesedésem alábbhagyott volna, inkább megfontolt lettem. Mielőtt elrohanok megvenni valamit, próbálom végiggondolni, hogy szükséges-e egyáltalán. Ez sokszor segít, de előfordul, hogy nincs idő, azonnal döntést kell hozni. Az elmúlt négy hétből szinte folyamatosan volt otthonról vendégünk. (A repülőjegyek vásárlásakor meg sem fordult a fejemben hogy nem lesz még hűtőszekrényünk, se kanapénk, mire jönnek, és hogy egyikük érkezése előtt három órával kell szőnyegpadlót cserélni.)
Igyekszünk fontossági sorrendet felállítani, de már olyan sok teendő van első helyen, hogy nem férnek el. Eleinte mindez megviselt, és időbe telt, mire fel tudtam dolgozni, hogy ahogy a vendégeimnek is, nekem is el kell fogadni: jelenleg – és az elkövetkezendő pár hónapban még biztos – nincs minden a helyén és egyszerre csak egy dologra tudunk figyelni.Tomival, a férjemmel megbeszéltük, hogy a fürdőszobát jövőre újítjuk fel, de most, hogy már harmadszor járt itt a vízvezeték-szerelő a wc lehúzóval elbíbelődni, lehet, hogy nem várunk a dologgal tavaszig, inkább átcsoportosítjuk a teendőket, ha kell újra és újra.
Sokat tanulunk felújítás során. Most már tudok kilincseket feltenni, lámpafoglalatot cserélni. Tudom, hogyha azt mondják, hogy festés előtt egy felületet kicsit meg kell csiszolni, akkor az azt jelenti, hogy addig kell dörzsölni, amíg a fényes festék matt nem lesz, különben az új réteg nem tapad meg rajta.
A tapasztaltabbak ugyan figyelmeztettek előre: nem kell rohanni, a lakás nem megy sehova, megvár a felújítás. Eleinte ebben kételkedtem, de ma már tudom, hogy igaz. Nincs értelme éjszakába nyúlóan csinálgatni valamit, mert az egészből kiveszik a munka öröme, és sokkal több hibát ejtünk, mint kellene. Most már tudok apróbb sikereket értékelni, például a kis polcot a fürdőszobában, a függönyt a hálószobában és az új kanapét.
Biztos, ami biztos alapon azért nekiálltam a sötétkék bejárati ajtó festésének. Most már saját csiszológéppel is rendelkezem, nemrégiben vettem egy kisebb darabot leértékelve. A költözéskor örököltünk egy ládikát, amit feltétlen szeretnék felújítva használni, de a lakkot kézzel biztosan nem tudom leszedni. Ez adta a lendületet. Gondoltam a fúrógéphez hasonlóan egy csiszoló is bármikor jól jön a háznál!
Rögtön felbátorodtam és szemrevételeztem a bejárati ajtónkat is, amin a sötétkék festék alatt fehér festék van - nagy baj nem lehet, gondoltam. Húsz perc lendületes csiszolás után rá kellett jönnöm, hogy kettő helyett hat réteg festék van rajta. Kék, fehér, kék, piros, sötétszürke, világosszürke és fehér. Négy óra munka után is csak maximum 20 cm2 felület tisztult meg. Pedig időközben felfedeztem, hogy borotvapengével le lehet csiklandozni és fóliaszerűen lehúzni a felső kék réteget. A többi rétegnél azonban csakis a kitartó csiszolás működik. Nem akartam vegyszerért nyúlni, de az ajtó két oldalát nagyon sokáig tartana anélkül letisztítani.
Míg az izomlázam enyhült, keresgéltem, hogy mi lenne a legjobb megoldás, hogyan tudnám leszedni a festéket rendesen, mégis gyorsan és olcsón. A festékrétegek vastagsága miatt a hőlégfúvó felé húzott a szívem, de nem mertem megvenni. Féltem, hogy megégetem vele a padlót vagy felgyújtom az ajtókeretet. Maradt tehát a vegyszer. Zselé állagút választottam, ami a doboz szerint 2-3 réteg festéke lazít fel 2 óra alatt. Csak vigyázni kell, ne száradjon rá. Természetesen nekem azonnal rászáradt, mire letéphettem volna a fóliát, hogy befedjem dunsztolni.
Némileg lehozta a rétegeket, de korántsem a várt ütemben és minőségben. A HEURÉKA! pillanatom a negyedik napon következett be. A mosogató mellett elsétálva megláttam a frissen elmosott bárdot, amit spakli gyanánt használtam, így tenyérnyi darabokban, precízen szeleteltem le a különböző rétegeket, és még az ajtót sem sértettem fel vele. Spaklival mindezt nem tudtam volna. 
Újabb két óra elteltével az ajtót amennyire lehetett, megszabadítottam a régi színektől, csiszolóval kiegyenlítettem, végül 11 féle színt számoltam össze. Az ajtó külső fele festésre kész, de mielőtt ecsetet rántok, a belső oldalát, a kerteteket és a tokot is meg kell tisztítanom.
Zöldes árnyalatot szeretnék, de olyat kell találnom, ami a folyosó sárga falaihoz is passzol, tehát ez még változhat.
Fotó: a Szerző
