Túl vagyunk az újabb padlófestésen. Persze még ki kell várni a sok órás száradást, meg, hogy tényleg kopásálló-e az új festék, de bizalommal nézünk elébe.

Az elmúlt hetek menekültszállás élményét egy talján festékcég magyar képviseletének köszönhetjük, nevezzük K-nak. Az egyébként jó termékeket gyártó cég pechjére olyan srácokat fogott ki hazánkban – képviseletnek –, akik nincsenek a helyzet magaslatán kommunikációból.

Korábban leírtam már a történteket: vízbázisú lazúrra szintetikus lakkot kaptunk tőlük egy felcsiszolt szalagparkettára, aminek a felülete ugye fa. No, mármost a lazúr úgy dobta le a lakkot, hogy matricaként lehetett lehúzni, vagy spaklival letolni. Amikor jeleztük a kártérítési igényünket, a válasz az volt, hogy fa felületre kértük a festéket, és ők arra is adták. Hiába tanúsította a festékboltos is, hogy mi volt a megkeresés tárgya, hiába bizonygattam magam is, hogy amíg odaértem az üzletbe, nem felejtettem el, mire kérem a festéket. Heteken át tartó huzavonával az derült ki, hogy a termék tökéletes, hiba még sosem volt vele és én meg menjek a … fogyasztóvédelemhez. Ugye nem kell magyaráznom, hogy ez a hivatal mennyire képviseli a vevők érdekeit. Időt és pénzt nem kímélve!
Maradna még a polgári per, ahol elmondhatom, hogy hányszorosa munkadíjat fizettünk ki pusztán a figyelmetlenségük miatt. És itt nem szakmai kérdésről van szó, mármint ami a terméket illeti, hanem abszolút emberiről. Mivel ő az eladó/kereskedő/szolgáltató védve van, lesz*arja a vevői oldalt. Hát mi még itt tartunk, Magyarországon.

De van olyan cég is, amelynek a logójában az áll, since 1827. Gondolom, volt idejük kitapasztalni a fenti kérdésekben hogyan kell eljárni és sikerült is nem csak jó terméket eladni jobb áron, hanem messzemenően vevőbarát módon kommunikálni, megérteni, mit keresünk és annak megfelelően közösen megtalálni a megoldást, sőt telefonos konzultációra is rendelkezésre állni.

Persze ettől sajnos még ugyanúgy mindent durván túlfizettünk, kártérítés pedig nuku nagyarcúéktól – és itt nagyon tudnék fröcsögni meg anyázni. De sebaj, úgy mondják, jön még kutyára dér. Azt gondolom, az élet megleckézteti azokat, akik kárt okoznak másoknak, és talán nem is az én dolgom, hogy igazságot tegyek. Meg nem is tudnék. Csak annyit tehetek, hogy leírom a történteket, aki ügyes, értse jól, és legalább nem sétál bele ugyanebbe a csapdába.

Mi pedig végre elkezdhetünk lakni is a lakásunkban, nem csak szállásként használni, ahol néha az előszoba folyosón lakunk, és a 6 m2-en zsúfoljuk be a teljes berendezést 3 méter magasan, egy kis padlókorrekció miatt…

Viszont volt 2 napra egy majdnemnapfényműtermünk és jót bohóckodtunk.




fotó: Oláh Gergely Máté