Nem sok kellett, hogy megfussuk a 2 hetet! Azért ezek a srácok remekül nyomták, de nem jön össze. Még így is nagyszerű a tempó.
Március 15-én kezdték, akkor azt írtam, hogy remélhetőleg 2 hét múlva már a költözésről adok hírt. Szombatra meg is szerveztük feltételesen, de 2 napot csúszik. Sebaj!

No, és az eltelt idő alatt minden megvolt, amit előre megsaccoltunk. Első és legfontosabb a csoda, amikor a régi rondából felsejlik az új. Rögtön utána a sorban a sok-sok kompromisszum következik. Aztán a meglepetés az árakon és a nem számolt költségeken. Van még a rossz vagy egyszerűen a hozzá nem értésből adódó figyelmetlen tervezés és kitörölhetetlen következményei - ezúttal nem annyira sok -, továbbá az ad hoc ötletek.


Nem utolsó sorban pedig ott van a megküzdés az anyaggal. A parkettával például, amelyről az utolsó pillanatig nem dőlt el, hogy megmenthető-e, és már a sokadik számítást végeztük, hogy mi legyen helyette - elképesztő áron.
Vagy az öreg házzal, annak is az öreg falaival, amelyeket jó spórolósan 6 centisre húztak. Az átlag lakásnéző nem mindig figyel a nyílászárókra. Pedig óriási érték, ha az eredeti darabok jók, vagy megmenthetők. Igaz, manapság gyorsan rávágják a mesterek, hogy csere műanyagra, de nálunk ez kizárt dolog, ha még van esély a restaurálásra. Nagy öröm is, hogy az eredeti ablakok maradhatnak.
Az ajtókkal már nem ilyen jó a helyzet. Sajnos az eredeti ajtók közül egy tönkrement beázáskor, egy pedig elveszett. Helyettük új, pót van, közel sem olyan szép, mint az eredeti. Kettőt megmentettünk a régiekből, sajnos a mintájukra újat vagyonért tudtunk volna csináltatni. Eljönnek még az idők, amikor egy jó és megfizethető mesteremberért akárhova elzarándokolunk...

Hogy siettettem a munkálatokat! Közben meg úgy éreztem, hogy nem bírom követni a tempót, még át sem tudtam gondolni mindent. És így is volt... Irigykedve gondoltam a Kicsi Ház blogírójára, aki olyan kedves-komótosan, mindent megfontolva halad lépésről-lépésre. Legalább is én ezt irigylem. Arra készültem, erről a felújítós fázisról fogok a legtöbbet tudósítani, ehelyett folyton loholtam, versenyt futva az idővel és a mesterekkel, nemhogy blogírás! Viszont pótolom: mindent bemutatok majd szép sorjában. Sőt, nem csak a magam háza táján, gyűjtöttem most anyagot és mesélni valót bőven.

Érdekes dolog a felújítás. Hosszú ideig csak a koszos munkát látod, mindenütt por, mocsok, hullanak az anyagok. Szaladgálsz a beszerzendőkért, ülsz a gép előtt és keresel de nagyon, próbálsz boldogulni olyasmiben, amihez nem is értesz. Egyszerre aztán összeáll az egész. Pillanatok alatt történik meg, hogy minden a helyére kerül, jó illatú lesz, tiszta és új. Jó, jó, ott van a takarítások legborzasztóbbika, a por eltüntetése – akár eltart heteken át –, de mégis. Olyan jó pillanatok ezek.
És ha kiderül egy-két hiba, ami becsúszott, azt hiszem, azon sem kell görcsölni, olyankor lehet korrigálni.
Hát, ezért szeretem én a lakáscserét, -felújítást.
Ami viszont most a legjobb hír, hogy már csak párat kell aludni és költözüüüüünk!