Ha szabad kezet kapnék lakásválasztáshoz, tágas teret választanék és sokféle régiséggel rendezném be. Nem a klasszikus (múzeum)hangulatra gondolok, robusztus, sötét bútorokkal. A régi tárgyaknak kellő helyet biztosítanék, hogy érvényesülhessenek. Sokkal több teret, mint az megszokott.
Bizonyára nektek is megvannak a hasonló álmaitok, amelyeket régóta dédelgettek. Arra gondoltam, kezdjünk bele egy sorozatba, egy közös gondolkodásba, amely abban segít, hogy tudjunk választani az álmaink közül. Hogy jobban meg tudjuk határozni, mit is kedvelünk annyira, hogy együtt is tudunk vele élni. Tematikusan, azaz helyiségről helyiségre haladunk majd, nem megfelejtkezve a részletekről sem, amelyek ugyan észrevétlenül, de alapvetően befolyásolják az összhatást.
Nálam minden a régiségekkel kezdődött. Gyerekkoromban kiszúrtam egy-két öreg, patinás házat, amelyeknek a spalettái majdnem mindig zárva voltak. Ezekbe történeteket képzeltem el. Teljesen beleillett a mesevilágomba, amikor egyetlen egyszer egy gyönyörű kis öreg nénit láttam az egyik ablakban.
Aztán jöttek a tárgyak. A katartikus felfedezés az Ecseri piac volt, ahova évekig jártam rendszeresen. Nem is annyira vásárolni, inkább ellenállhatatlanul vonzott és szívtam magamba egy letűnt világ megmentett szépségének mementóit.
Mára kialakult, hogy mit keresek, mi tetszik, mit szeretnék magam körül látni. És, hogy az álmok egyáltalán nem függnek össze a lehetőségekkel, cseppet sem zavar. Sőt, azt gondolom, előbbi meghozhatja az utóbbit!
Terek, közös helyiségek
Meghatározó benyomást tesz ránk már az utcarész, ha éppen tartunk valakihez, de a kapu, a házig vezető járda, vagy városban a lépcsőház is. 
Majd az ajtó és az első helyiség, ahova belépünk. Manapság nem figyelünk ennyire az összehatásra. Az előszobák inkább csak praktikusak, mintsem szépek. Pedig nekünk magunknak is fontos, hova lépünk be, mi fogad otthon.
Sokunkat talán a helyhiány akadályoz meg a nagyvonalú tervezésben, ebben az esetben érdemes a részletekre figyelve javítani a helyzeten.
Az álmok közül legyen rögtön az első: a tér. Tudom, hogy luxus, de akkor is az egyes számú vágy.
Ha van hely, a tárgyakra egészen más fény vetül - szó szerint - és más hangsúlyt kapnak. (Ha erre nincs mód, az alternatíva a tárgyak mennyiségének minimalizálása.)
Konyha, étkező
A közös tereket illetően számomra az egybe épített konyha- nappali az ideális. (Ha megoldható, rögtön ebbe lépnék be, még előszoba sem igazán szükséges.) De annak is megvan az előnye, ha a konyha elkülönül - pl. szagok, esetenként befejezetlen mosogatás, amikor vendégek érkeznek. Sőt, van aki egyedül szeret főzni. Nézzünk mindegyikre példákat!
Egy szolidabb térigényű konyha húzódik meg a nappali egyik falánál, de megvan benne minden szükséges. A szekrényeket ügyesen falba süllyesztették, ami nagyon szép és praktikus. (Megjegyzem, a praktikus konyha nem feltétlenül nagy. A régi konyhám, amit nagyon szerettem 4 nm volt.)
A szoba klasszikus hangulatát szépen kiegészítik a picikét ipari régiség jellegű bútorok. 
Hasonló példák a szintén a nappali részeként is elképzelhető étkezőasztalokra - ami közös bennük: a rusztikus anyagok és természetesen a régiségek jelenléte. Igényes, letisztult az első tér:
Nagy kedvencem a zöld, alig várom, hogy legyen egy kellően világos terem, ahol bevethetem:
A cinket és az alumíniumot is szeretem. Most kihagytuk, de nem örökre. 
Egy ilyen asztal kincset ér. A fa egy fantasztikus, élő anyag. Egy csoda. Biztosan tudjátok, hogy a hentespultok fából vannak, mert kiváló, antibakteriális anyag. Jól kell vele bánni, és évszázadokat elél.
Olyan hosszú lett a cikk, hogy inkább egy újabb fejezetben folytatom! Hamarosan.
Ha hasznosnak találtátok, vagy szívesen vitáznátok az egyes felvetésekkel - nyomjatok egy lájkot és hajrá! Várom az észrevételeiteket, kritikáitokat.
