A londoni lakássztori újabb fejezethez érkezett, és ha minden igaz, Kiss-Takács Katiéknak végre saját fedél lesz a fejük fölött. És az bizony jó érzés!


Ahol soha nem lesz lakásunk: Nothing Hill, London

Hosszas tépelődés és különböző matematikai feladatok elvégzése után úgy döntöttünk, nekünk a nagyobb lakás kell. A más által alkotott csinosat valahogy nem éreztük volna magunkénak. A nagyobb lakásban több a lehetőség is: tágasabbak a hálószobák, a nappali, ráadásul újra lemértük a távot a metrótól, és a kényelmes sétával megtett 12 perc elég barátinak tűnik.

Egy pénteki napon adtuk be az ajánlatunkat. Estére kiderült, versenyben állunk egy másik párral. A két ajánlat olyannyira közel volt, hogy a tulaj utolsó és végleges összeget kért mindkét résztvevőtől, de azt egyikőnk sem tudhatta, ki van nyeregben. Nagyon kicsivel, de mi ajánlottunk többet, és hétfő délután érkezett is a hívás, hogy a miénk a lakás.

Ekkor hirtelen felperegtek az események, és jöttek a meglepetések.
Az angol jogban önrész van, nincs foglaló. Az önrészt az ügyvédnek kell átutalni, aki továbbítja a banknak. Nem lehet simán átutalni az eladónak és foglalózni az ingatlant. A tulaj egészen a szerződés aláírásáig kérdés nélkül visszavonhatja az eladási szándékát (teljesen, vagy csak az aktuális vevő felé). Meg sem kell indokolnia.
Fontos, hogy olyan ügyvédet válasszunk, aki csak sikeres tranzakció esetén számol fel díjat – nagyon sok olyan iroda létezik, ahol óradíjat, posta és telefondíjakat is felszámolnak, függetlenül az adás-vétel kimenetelétől.
A hoppon maradt vevőt viszont senki sem kompenzálja – ha tulaj visszalép, akkor nincs mit tenni. Természetesen a vevő is elállhat a vásárlási szándéktól, például ha az állapotfelmérés során súlyos problémák merülnek fel.

Ezzel azonban tisztában vannak a jutaléki rendszerből élő ingatlanosok is. Már lassan egy hónapja, hogy megegyeztünk a tulajjal az árban, de a lakás a mai napig kiemelt helyen szerepel az ügynökség weboldalán, mindössze feltüntették, hogy már érkezett ajánlat az ingatlanra. Bárki kínálhat tehát nagyobb összeget a tulajnak, amit az a fentebb leírtak alapján nyugodtan el is fogadhat, mi pedig kereshetnénk mást. A hiteltanácsadó azonban optimista. Szerinte nagyon ritkán fordulnak elő ilyen, mert a tulaj sem akar magának bonyodalmat és rizikót.

Már pont készültem megnyugodni, amikor kiderült, hogy elszámoltam az épület magasságát, ezért a havi törlesztőnk magasabb lesz mint azt eddig gondoltuk.
Amikor meg kellett adni, hogy hány emeletes az épület, magabiztosan rávágtam, öt. Aztán kiderült hogy a földszint is számít, nem csak a gombok számozása a liftben. A bankok nem szeretik a magas épületeket, ha az ingatlan négy emeletesnél magasabb tömbben van, a hitel ára megugrik. Állítólag azért, mert az építésükkor (1970)  rövid időre (20 év) tervezték ezeket a házakat, és bankék azzal kalkulálnak hogy az önkormányzat bármikor bontást rendel el. Még akkor is, ha semmi jele, hogy ezeket a házakat/lakótelepeket elbontanák.
Ezek után mindössze egyetlen bank állt szóba velünk. Ha az ingatlan három emeletes épületben lenne, akkor 20 bank termékei közül választhattunk volna is, így viszont nem volt más opció. Már írtam korábban is, hogy sem várostól messzebb, sem a metróállomáshoz közelebb,  sem alacsonyabb házban nem gondolkozhatunk, ezért kénytelenek voltunk bevállalni ezt az egy lehetőséget. Hogy a bank életbiztosítást követel a hitelhez, már meg sem lepett minket (újabb havi kiadás...)

A következő lépés: várakozás. Egy ingatlanvásárlás átlagosan 8-12 hét alatt lezajlik, de rövidebb, ha nincs lánc (pl. első lakásvásárlónak nem kell eladnia a saját ingatlanát). Természetesen én ultrarövid időben reménykedem, mert a bélyegszabi március 24-én lejár. Naivan azt hittem, hogy ha mi venni akarunk, a tulaj pedig eladni, a bank majd azt mondja rendben van, gyors szerződéscsere az ügyvédek között, ők megegyeznek, nekünk bemutatják a végleges szerződésváltozatot, elfogadjuk, és kész is.

Nincs kész. Az ügyvédünk hivatali nyomozást indít: megvizsgálja, nincs-e köztartozás, vagy bármi más kétes ügy. Ehhez a leaseholder segítségét kéri, jelen esetben a kerületi önkormányzatét. A hivatali dolgok itt sem mennek gyorsabban, mint Magyarországon, de azért van némi esély, hogy az ügyünk sürgősségére való tekintettel hamarabb megoldják. Jó volna tehát, ha nincs felesleges időpocsékolás.
Az ingatlanügynök (Liam) már másfél hete állította, hogy a szerződés vázlatát elküldték. Aztán azt állította hogy a Spanyolországban élő tulaj valamit kifelejtett, azért késik. Aztán azt mondta, hogy ő nem éri el a tulaj ügyvédeit, de a szerződés már ott van náluk.
Aztán a mi ügyvédünk állította, hogy ők nem kapták meg a szerződést. Kis nyomozás után felhívtam a tulaj ügyvédjét. Szerintük a késést az okozza, hogy a mi ügyvédünk nem küldte a visszaigazolást, hogy ő a mi ügyvédünk. Aztán volt egy kis szócsata dátumokkal kapcsolatban, végül mindenkinek letelt a munkaideje, és mi megint elveszítettünk egy teljes hetet.

Ahol szintén nem veszünk lakást: Royal Crescent, Bath

A kormány nem mutatja jelét, hogy a bélyegszabit meghosszabbítanák, és az erre vonatkozó ügyfélszolgálaton nagyon gyorsan elhajtottak, hiába reménykedtem, hogy a körülményeinkre való tekintettel elengedik a díjat, vagy kevesebbet kell fizetnünk. A határidő határidő – nem érdekli őket, hogy miért nem tudtuk előbb elkezdeni a lakáskeresést.

Peregnek a napok, telnek a hetek – mi pedig még mindig csak várunk…