A retrót sokan unalmasnak és sivárnak tartják. Talán pont a formák egyszerűsége miatt én kifejezetten vonzódom hozzá. A sokszor valóban puritán bútorok a mai modern, minimalista belső terekbe is nagyon jól beilleszthetők és színekkel kiegészítve remekül megállják a helyüket.
Ez az eredetileg cseh tv szekrény sokunk szüleinek, nagyszüleinek a szobájában megtalálható volt – talán pont ezért esett erre a választásom. Vitrines, kisebb méretű szekrény után kutattam az egyik virtuális piactéren, amikor rátaláltam, rögtön nosztalgikus érzés fogott el, eszembe jutott a 7. emeleti panel lakás, amiben 7 éves koromig éltünk, a tipikusan retro tapéták a szobákban és az akkori bútorok. Ezt a korszakot idézte fel bennem a cseh kisszekrény, aminek a fotóit látva már tudtam, hogy mihez fogok kezdeni vele.
Amikor megérkezett hozzám, kiderült, hogy szerkezetileg jó, de esztétikailag nem túl szép állapotban van. A lakkozása több helyen megkopott és megsárgult, a farostlemezből készült hátlap berepedt, viszont a vitrin üveglapjai épen maradtak.
Ez volt az első nagyobb méretű bútor, aminek felújításhoz fogtam otthon, így sok tapasztalatom nem volt a festékek és eszközök terén, kísérletezni pedig nem sok időm volt, mert elhatároztam, hogy indulni fogok egy országos bútorfestő pályázaton. Egy hónapom volt elkészülni vele, de naponta maximum 1-2 órát tudtam foglalkozni a tervezéssel, festéssel. Így két év után is szívesen emlékszem vissza rá: december 31-én éjfélig kellett beküldeni az online pályázati anyagot. Szilveszter délelőtt rájöttem, hogy kifogyott a patron a nyomtatómból, így hirtelen keresni kellett egy üzletet, ahol aznap is nyomtattak, különben a magam tervezte stencilt nem tudtam volna elkészíteni. A szilveszteri vacsorát ecsettel a kezemben fogyasztottam el, utána fotóztam és szerkesztettem, leírást készítettem, végül éjfél előtt 2 perccel sikerült beküldenem a pályázatom. A versenyen végül 2. helyezést értem el, ami hatalmas elismerés volt a számomra.
De hogy miken is ment keresztül a szekrényem, amíg idáig eljutott?
A felújítás során első lépésként szétszedtem: a lábakat lecsavartam, az üveglapokat kiemeltem, az üvegtartó sínt eltávolítottam. Mivel krétafestékkel festettem, így nem volt szükség a lakk teljes lecsiszolására – kivéve a lábakon, ott ugyanis szerettem volna, ha a fa eredeti textúrája visszaköszön. Itt a kromofágozást követően a maradék lakkot kézi csiszolással távolítottam el. Végül a sérült hátlapot kicseréltem.
Alapjában véve a bútor funkcióját nem szerettem volna megváltoztatni, viszont friss, modern, játékos külsőt képzeltem el, amivel a kisszekrény érvényesülni tud akár egy modern nappaliban, vagy hálószobában, akár egy gyerek szobájában is.
Hogy milyen színeket szeretnék, elég hamar egyértelművé vált: letisztult, visszafogott, finom színeket. A szekrény kívülről szürke lett, ez a szín ismétlődik a láb felső részén is, belülről pedig türkizkékre festettem, amit sötétebb árnyalattal összefröcsköltem.
Ezután következett a minta megtervezése – mivel az üvegtáblák épen maradtak, nem cseréltem le őket –, azt szerettem volna, ha az üveglapok is megújulnak. Ehhez házilag készítettem el a stencilfóliát: a mintát digitálisan rajzoltam meg, nyomtatás után a fóliára ragasztottam, majd sniccerrel kivágtam. Az üveg külső oldalára és a szekrény tetejére ezzel a stencillel fújtam a mintát, fehér akril spray festékkel. Végül a szekrény belsejébe LED szalagot ragasztottam.
A megújult vitrines tárolóba egyelőre pónilovak és játékautók szoktak kerülni, de reményeim szerint később kiszorítják őket a kézzel készített kerámia tárgyaim, addig pedig tökéletes lesz garázsnak.
fotó és szöveg: Erényi Zsuzsi
