A vegytiszta irigység az, amit az ember a kapcsolódó képsorokat nézegetve érez. Emily Young, az egyik legnagyobb ma élő brit szobrász egy igazi mázlista. Legalább is, ami a toszkán házát illeti.
A kalandos életű művész nagyanyja, Kathleen Scott – aki nem más, mint az antarktiszi felfedező Robert Falcon Scott kapitány felesége – szintén szobrász volt, Rodin barátja. Apja Wayland Young író és politikus volt, aki hosszú sétákra vitte a lányát Avebury és Stonehenge ősi kövei közé. Emily 15 éves volt, amikor Syd Barrett táncolni látta őt egy Notting Hill-i éjszakai klubban, és ebből született a See Emily Play pszichedelikus Pink Floyd szám.
17 éves korában Emily csomagolt táskáját, és elhagyta családját, Indiába indult. Járt Afganisztánban, Iránban. – A táj volt vad és érintetlen. – mondja. Mindez kétségtelenül alakította a művészi látásmódját is. Öt évvel ezelőtt újra útnak indult Londonból, de ezúttal új otthonának és műtermének kilakítására, a Convento di Santa Croce-ban, egy impozáns 17. századi kolostorban, Toszkánában.
Az épület több átalakuláson ment keresztül. A napóleoni időkben, 1805-ben bezáratták, majd a francia megszállás követően üveggyár lett. Ezután egy jó évszázadra mezőgazdasági üzem lett, és erősen tönkre is ment, amikor is 1968-ban az ausztrál belsőépítész, Adam Pollock költözött ide Londonból, és fokozatosan helyreállította az egykori kolostort. 2011-ben Emily bérelni kezdte az épületet, majd 2013-ban, megvásárolta az ingatlant.
Emily Young az a nő, aki 30 évesen "véletlenül" lett szobrász. – Maradt néhány márványlapom a konyhai munkafelület cseréjekor, és valaki otthagyott egy kis kőműves készletet, kalapáccsal, néhány vésővel, amit kipróbáltam és szerettem – nyilatkotta az elindulásról. Márvány, onyx, alabástrom és lapis lazuli munkáiban szereti meghagyni az eredeti, tökéletlen, akár sérült kőzetet is, amelyek az óriási fejeken érdekes felületi játékokként vagy szinte hibaként, sebként jelennek meg.
Most már valószínűleg ti is irigyelitek őt – rég nem a csodálatos toszkán birtok miatt, hanem a bátorságáért, a szabadságáért. Jó volna ilyenkor az irigység helyett valami jobb szót találni. Valami igazán jót. A csodálat nagyon érzelgős, de talán az van a legközelebb.
Forrás: House&Garden, Artnet.com
