Mostanában igen kevés idő marad a blogírásra, de lassan majd jönnek az ígért cikkek, csak tartsatok/tartsunk ki!
Az év első cikke egy kockaházi lakás átgondolásáról szól, és arról, hogyan is történik egy tanácsadás. Ebben az esetben a tulajdonosok eléggé elbizonytalanodtak és megfeneklett a folyamat. leállt a tervezés, ugyanis nem tudtak dönteni bozonyos kérdésekben, és a munkálatok sorrendjét illetően sem.
A friss lakástulajdonosok valóban nem voltak könnyű helyzetben, hiszen laikusként és gyakralatlan felújítókként sokszor a mesteremberek (egymásnak ellentmondó) véleményére támaszkodtak ami nem volt szerencsés. Ráadásul részben külföldről próbálták megoldani mindezt.
Ilyenkor mindig kiderül, hogy érdemes legalább egy megbízható és többek által ajánlott, profi kivitelezőt bevonnun a felújításba, ha nincs tapasztalatunk. Ha igazán kreítv és tapasztalt emnert találunk, nagyon erősen támaszkodhatunk rá, és sokat tanulhatunk is tőle. Amennyiben viszont a büdzsé megengedi dolgozzunk tervezővel, ha a lakás belső szerkezetét és a berendezést szeretnénk okosan és egyúttal esztétikusan megoldani.
Az említett retró lakás esetében egyelőre annyi volt a tulajdonosok kérése, hogy nézzük meg együtt, miként lehetne a megszokottnál hosszabb, amerikai konyhássá alakított nappalit berendezni és úgy egyáltalán mit kezdjenjek a 80-as évekből itt maradt stílussal. Tudjátok, a tégla építésű, barna faablakos lakásokról van szó, ami ma különösen kedvelt és tök jól meg lehet csinálni őket.
Mivel a tulajdonosokhoz közel áll a skandináv stílus, ezt vettük alapul, egyfajta eklektikus megközelítésban.
Készült egy visszafogottabb változat, ahol a sárga szín egy-egy tárgy vagy falrészlet erejéig megtöri a főleg fehérekre építő színpalettát. Egyben a retró vonalat is szépen behozza, például az ovális tükörrel, a konyhai tapétával. Ebben a lakásban lényeges szempont, hogy a konyha a nappali egy darabjaként része a látványnak.
Bevallom, mindig tartok ettől a változattól, és mindig megkérdezem a tulajdonosokat, hogy szeretnek-e mosogatni, rendet tartani. Első pillanatban furán néznek, de aztán kiderül, mire megy ki a játék: a nyitott terű, nappalival összenyitott konyha leginkább azoknak praktikus, akik nagyon figyelnek a rendre. Mint a magazinokban!
Ugyanerre a színesebb, merészebb változat két zöld irányt is megmutat, egy fáradtabb, pasztellesebb és egy mélyebb, sötétebb színt. Mindkettő gyönyörűen alakítja az életteret, és mértékkel használva pont olyan léptékű, ami egy 2.7 m-s belmagasságú térben elfogadható.
A fürdőben hangsúlyosabban jelenik meg a sötétbarna és a fa, leginkább azért mert ezt a kicsike helyiséget a tulajdonosok már felújítottak, de életelennek érezték a rengeteg fehér felületet. Sem nagy tér, sem sok mozgástér nem maradt, de egy-két kiegészítővel ez a helyiség egy kedves fürdőszoba lesz, kifejezetten jó fényviszonyokkal.
A hálószobák egyik falát régimódi, de nagyon praktikus beépített szekrény foglalja el, ezt a fajtát sokan ismeritek a 60-70-es évek lakásaiból, ami igen hasznos gardróbként funkcionál a teljes ruhatár mellett rengeteg mindent elnyel. Az ajtófrontok cseréjével a szoba azonnal más hangolást kaphat.
A szülői hálóban csak az ágyat kellett végiggondolni, más nagyon nem is nagyon férne be. A kamaszlány szoba sem túl tágas, de ide az ágyon túl szükséges egy asztal is a tanuláshoz és polc az iskolai és személyes cuccok tárolásához. Leginkább itt is a hangulatát kellett meghatározni, figyelembe véve a barna ablakokat. 
Nagyon szeretem ezeket a koncepcióalkotásokat, és azt a folyamatot, amikor kiderül, ki mit kedvel, mely színeket használja szívesen, és mik a mindennapos szokásai. A sokféleségünk és az ízlésünk olyannyira izgalmas világ, hogy nem lehet megunni. Az pedig különösen jó kihívás, hogy az adott személy világát értve tudjam kiválasztani számára azt, amiben valóban a legjobban érzi majd magát.
Azt is jó látni, amikor az inspiráció nyomán ismét elindul egy jó kis otthonteremtő projekt.
