Emlékeztek még a papírmasés cikkekre? A rétegezett technikával készült darabomat nemrégiben befejeztem.
Ebből a kis ormótlan izéből egy tál lett, nem is akármilyen.
Az elkészült darab is asszimmetrikus, és ferdén áll, ahogy az eredeti a képen. Az elkészült darab fala még túlságosan vékony volt ahhoz, hogy tál legyen belőle, ezért újabb rétegeket "simogattam" rá a korábban leírt módon – csirízzel, újságpapír csíkokkal.
Ha emlékeztek, az alapot egy lufi szolgáltatta, erre nem mertem túl sok nedves réteget ráhalmozni, nehogy kidurranjon. De gyakori az, hogy két részletben készítik el a vastagabb darabokat, így kevésbé deformálódnak száradás közben.
Végül az egészet megfordítottam és alaposan beragasztózva a túllógó papírcsíkokat elkezdtem őket visszacsavarni: ez lett a tálam pereme.
Amikor ezzel megvoltam, hagytam 1-3 napig száradni, utána folytattam a festéssel. Színpróbák és tervek is készültek, ha nem is dokumentáltam mindent.
A tál egy barátnőmnek készült, és a nappalijukban levő kilim párnák adták hozzá a színpalettát.
Aztán elkészült a darab. Ekkor még hátra volt a kontúr és a selyemfényű lakk a felületre. Ettől mélyebbek, telítettebbek lettek a színei. Szándékosan hagytam festést áttetszőre, hogy itt-ott látszanak az újságpapír feliratai, amitől rusztikus is, modern is.
A kontúrokhoz aranyfüstöt használtam. Ez a rendkívül vékony anyag már az érintéstől elszakad, nagyon óvatosan lehet vele dolgozni.
A színek között festetlenül hagyott mezőket először bekentem ragasztóval. Ecsettel kell felvinni, mintha mintát festenék. Negyed óra után az aranylemezkéket, csíkokat ráügyeskedtem a félig megszáradt ragasztó-mezőkre, és keményebb ecsettel elsimogattam. (Amint a videoban.) Az aranyozásnál cseppet sem zavart a töredezettség.
Újabb sztáradási idő után az egészet selyemfényű lakkal kentem át.
Szöveg és fotó: Babarczy Veronika
