.jpg)
Most, amikor előszedem az összes könyvemet, a sok-sok gyűjtött fotót, és már élesben nézegetek, derül csak igazán, hogy titokban a gazdag, már-már szertelen, buja berendezést szeretem, és azokat, ahol cseppnyi (őrült) vagányságot is belecsempésznek.
Viszont, amikor dönteni kell a saját térről(tervezgetés: itt), a puritán, gyakorlatias, egyszerű megoldásokat választom. Hogy ennek a fura kettősségnek mi az oka? Utálok takarítani és gyűlölöm a port.
Megmutatom mindkét irányt, mert tulajdonképpen az utóbbit sem csak praktikumból, hanem szívből kedvelem.
Ezek a terek hol letisztultabban, hol egyszerűbben, de számomra régies színpadot idéznek, vagy műtermet, ahol sok-sok olyan kacat van, ami a kívülállót elbűvöli ugyan, de valójában talán felesleges. Mégsem válunk meg tőlük.
Nézzük a puritánabb vonalat is! Ne botránkozzatok meg, hogy a kandallót ide soroltam. Tudom, hogy itthon luxus, de azért került ide, mert akár egy szál szép kályha vagy kandalló egymagában, pár fotellel is elegendő berendezése lehet egy hangulatos nappalinak. Vagy egy szép kanapé.
A némiképp vidékies angolos hangulatú vonal hagyományos megoldásai is nagyon szépek.
A loftok mindig jó források, kevésbé sablonosak.
De a vidámság is épp olyan fontos, mint az elegancia – szerencsére tök jól meg is férnek–, hogy a színek megbolondítsák, oldják picit a látottakat, és jókedvre derítsenek.
A legújabb kedvencem sem maradhat ki.
A miénkhez pedig ilyesmi vázlat készült. Elsőre. Nagyrészt meghatározzák a leendő hangulatát az adott tárgyaink, de ott van még az átalakítás lehetősége is. Meglátjuk, a végére hogyan alakul ez az elképzelés.
Babarczy Veronika
