A bevezető izgalmak után gázügyi tudósításunk folytatódik. (I. része: itt)
A jó hír: az előzetesen saccolt 45 nap helyett kb. 4 nap után sikerült elindítani a gázóra leszerelést. Ez úgy történik, hogy kitölt az ember egy papír, óra gyári számával, stb. és kérelmez. A válaszban küldenek egy számlaszámot, ahova a munkálatok felét be kell fizetni (leszerelés 25-30e).
Ha utalsz, kijönnek leszerelni, akkor kifizeted a másik felét a pénznek, és ha esetleg többet dolgoztak (még nem tudjuk, mihez viszonyítva), akkor van plusz díj.
Hatalmas piros pont a Főgáznak: eddig minden flottul ment.
Apropó, gáz. Azoknak, akik ajánlottak más fűtésmódokat, ezúton jelzem, hogy maradunk a gáznál, és cirkó lesz. Az elektromos fűtésre kaptunk egy nagyon korrekt, úgy értem pontos árajánlatot, amiben kiszámolták a várható fogyasztást: évi 700.000(!) Ft lenne. Sajnos ekkora alapterület és belmagasság esetében nem kifizetődő. Ugyanígy az infrapanel sem. De mindkét céget ajánlom, nagyon szimpatikus volt a hozzáállásuk.
Levegős hőszivattyú ügyében is beszéltünk szakemberrel. Ugyan ez a rendszert is kiépíthető hagyományos bérházakban – leginkább tetőterekben alkalmazzák –, a miénkben mégsem lenne jó. Leginkább esztétikai okokból, ui. egy aránylag nagy dobozt kellene a folyosó falán elhelyezni. És a megtérülés itt is 10 év.
Visszatérve a gázhoz, már-már dörzsölgettük a tenyerünket, milyen marha jó a tempó, amikor is kerületi megérkezett a kerületi kéményseprői szakvélemény. Ez első lépésben ahhoz kell, hogy megállapítsák, alkalmas-e a kémény bélelésre. Alkalmas. Eddig jó.
De a tetőn nincs ún. tetőjárda. Mutatom!
Fotó: Oláh Gergely Máté
Így ezt ki kell alakítani. Elsőre úgy hangzott, mintha ez a mi kötelezettségünk volna. Azaz rémisztően hangzott. Szerencsére a mestereknek nem ez az első ilyen eset, úh. negyed órán belül összeállt a kép, kapjuk az árajánlatot, és küldjük is tovább a háznak, mert ez közös költség. Huh.
Ha ezt lezongoráztuk – a ház elfogadja, megrendeli, fizeti, kiépítik (csak ne jöjjön hirtelen zord tél!) – jönnek azok a kéményesek, akik kibélelik a kéményt és beszerelik a kazánt. Ezt "átveszi" (= meo és elfogadás) egy másik kéményseprős hivatal, és csak ezután adjuk be az ún. gáztervet. Összesen két készülékünk lesz: maga a gázkazán, és a tűzhely.
Még hezitálunk milyen üzemmód legyen: gáz vagy elektromos. Faggatjuk az ismerőseinket, ki mit használ, melyiket miért tartja jobbnak. Az ideiglenes szállásunkon éppen kerámiatűzhely van, ezt magam is tesztelem. Az elektromos tűzhely – lévén öreg lakás, 80 éves vezetékekkel –, komoly hálózatbővítéssel járna. Így is szükség lesz rá, de elég 32 A. A tűzhelyhez azonban több kéne. Hamarosan eldől ez a kérdés is.
Viszont a kazán helyét immár egészen pontosan meg tudtuk határozni, így a konyha berendezését pontosíthatjuk végre. (Amit már csak az dúlhat fel, ha kiderül, a régi fürdőben nem lehet egyszerűen megoldani a WC lefolyót, mert nem elég magas hozzá a födém, azaz nem elég vastag az a réteg, ami a vasszerkezetes födémen van, hogy elférjen benne a lefolyócső). Izgalmas új ötletek is születtek, alakul minden.
Miközben "állunk és várunk", mégis történnek dolgok: elindul a villanyszerelés, a nyílászárók szigetelése, a munkálatok a konyhában. Mindenki más pedig startra kész, festő, parkettás, redőnyös.
Előtte mindenesetre lesz egy kis balett a tetőn.
Babarczy Veronika
Fotó: Oláh Gergely Máté
