A Brit szigeteken teljesen más az ősz, mint Európa szívében. Itt nem minden évben olyan drámaian látványos. Nagyon esős szeptember-október hónapok után előfordul, hogy a londoni fák akár decemberben is majdnem teljes lombkoronákkal állják az őszi szeleket.
Sokszor mondják otthoni ismerőseim, hogy milyen könnyű lehet itt nekünk, hiszen a külső hőmérséklet ritkán megy fagypont alá, milyen olcsó lehet a fűtés! Már nem is próbálom magyarázni, hogy milyen a folyamatos nyirkos hideg, hogy itt már akár augusztus végétől reggelente lecsapódik a pára és meglátszik a lehelet. Vidéki munkatársaknál otthon, szeptember közepén már izzik a kandalló, és mire az utolsó görögországi magyar nyaralóturnus is visszaérkezik Budapestre, addigra Angliában már a jeget kaparják a kocsiablakról.
Ma már könnyű dolga van az angol városinak és tanyasinak egyaránt. Nem szükséges minden szobába kandallót építeni, központi fűtés és állandó meleg víz teszi kényelmesebbé a napjaikat. Ez persze nem változtat a kandalló iránti szeretetükön, akár a kocsmák kellős közepén is megőrzik a nyílt tűz hagyományát.
Az olyan otthonokban, ahol a füst elvezetése nem megoldott, árammal, gázzal, vagy a csinosabb – bioetanollal működő – változatokat építenek be. A bio-tűz még elég új dolognak számít. Nem igényel szerelőt, nincs fenntartási költsége, nincs kürtő, füst, vagy pára, csak ki kell csomagolni a dobozából a tűzhelyet, bele kell önteni a bioetanolt, meggyújtani és kész is. Ha nincs a falra szerelve a készülék, akkor a lakás bármely pontjára – akár a kertbe/erkélyre is – mozdítható.
London nagyobb városi erdeiben (Commons) rendszeres fakitermelés zajlik. A hagyományos kandalló tulajdonosoknak tehát nem kell messzire menniük, hogy tüzelőt vegyenek. A hozzánk legközelebbi Wimbledon Commonsban például különösebb őrizet nélkül áll a halom felaprított fa. Csak be kell kopogni az Erdei Őr irodájába és kifizetni, ha egy személyautó, terepjáró, vagy nagyobb autó csomagtartóját kívánjuk megtölteni üléseket le, vagy felhajtva. A kocsit magunknak pakoljuk és mindenki mehet a dolgára.
Természetesen az ősz elengedhetetlen része a tea is. Már meséltem korábban, hogy egy átlagos otthonban is mindig van többféle tea, és újra divatba jött a teázás szertartása. Aprósütemények, vékonyra szelt szendvicskék, és persze a teás kancsó sapkával, vagyis a tea cosy-val.
Azért az angol ősz és tél nem csak kandalló előtti ücsörgéssel, teázással és tavaszvárással telik el. Tényleg sokszor esik az eső és bizony előfordul, hogy akár két hétig sem süt ki a nap. Azonban nem lehet folyton a jó időre várni. Sok iskolában (főleg a vidéki, nagyobb területtel rendelkező intézményekben) az egyenruha része a gumicsizma és az overál. A kis autószerelőnek beöltözött gyerekeket ugyanúgy engedik a szabadban játszani, mintha nem is érne bokáig a sár. Elvégre a jó levegőn mozgást nem pótolja semmi sem! A szünet végén a gyerekek visszavonulnak az épületbe, és mindenki (óvatosan?) leveszi a sáros védőfelszerelést, hogy a délutáni oktatást ugyanolyan makulátlan egyenruhában folytassák, mint ahogy azt reggel elkezdték.
A mondás, mely szerint az angolok imádják megbeszélni az időjárást, tényleg igaz. Ez azonban nem panaszkodás, inkább egy csoda elemzése. Amikor egy angol az aktuális csapadék viszonyokat ecseteli, akkor a természet uralmára gondol. Van egy kedvelt mondásuk: ha nem tetszik az angol időjárás, várj öt percet. Nem hagyják, hogy a sötét felhők csak úgy elvegyék a kedvüket a mindennapoktól. Igazuk van. Az őszt nem a nyár elmúlásának, hanem új tél, új élmények előjelének kell tekinteni.
Kiss-Takács Kati
