Fontos inspiráció, igazából meghatározó élmény volt számomra néhány éve egy könyv, úgy éreztem, gyönyörűen összefoglalja azokat a benyomásaimat, amelyeket más országbeli lakásokban járva szereztem. Szavakba önti, tetten éri azokat az érzéseket, hangulatokat, és gyakorlati fogásokat, amelyek sokszor megfogtak - különösen Franciaországban. Egyfajta átfogó szemléletet adott és nagy hatással volt rám Catherine Mogg Textilek a lakásban című könyve.
Ezután kezdtem tudatosabban textileket gyűjteni. No, nem valódi árveréseken! Először a Mamám ládáiból, szekrényeiből, mentettem és csoportosítgattam anyagokat, a majdani felhasználás szerint. Akár egészen kicsi darabokat is, mindent, amiben láttam, hogy szívesen használnám.
Reális célnak elsőre a párnahuzatok tűntek. (A quilt varrást későbbre tettem...) A varrógépemet fantasztikus állapotba hozta Péter, a zseniális szerelő a Fő utcában, már csak neki kellett volna állni... De csak nem bírtam időt szakítani minderre. Az utóbbi időben őrületesen bedarált a munka, egyszerűen semmi nem fért bele - nemhogy varrás, a blog sem.
És volt még egy akadály: nincs gyakorlatom. Emiatt is tartottam a varrástól - hogy rengeteg időt vesz majd el, nem haladok, nem lesznek sikerek, viszont több idő meg pláne nem, úgyhogy állt a projekt. Gyerekkoromban lelkes babruha készítő voltam, lazán nekiláttam bármikor. Később tanultam is varrni, és egészen komoly darabokat megcsináltam. De mindez elmaradt, és egyre nagyobb, egyre áthághatatlanabb akadálynak tűnt nekilátni... Aztán egyszerre belecsaptam.
Két díszpárna el is készült íziben.
Nem állítom, hogy gyors voltam, azt sem, hogy ügyes. Számtalan hiba csúszott be, határozott bénaságok, és olyanok, amelyek némi gyakorlattal kiküszöbölhetők lettek volna. Viszont több hozadéka is van ennek a kis akciónak: nem voltam türelmetlen, ami óriási meglepetés a magam számára, nem zavart, hogy többszöri nekifutásra sem tökéletes az eredmény, sőt a többszöri nekifutás sem, és még egy, máris óriási lépést tettem a gyakorlat újbóli megszerzésében. Egy következő alkalommal pedig lazán nekiállok. Úgy látszik, erre ennyit kellett várni. Fura, hogy szekrényt felújítani bátrabb voltam, mint párnahuzatot varrni...
Az eredmény pedig:
1. csíkos párna, két különböző oldallal és zipzárral (!), ha utóbbi nem is tökéletes kivitel, lásd a képen. A zippzár bevarrásában Nicolas segített, azaz a Szép otthon című könyve.
Az szélesebb csíkos anyag egy német mintagyűjteményből került hozzám, ki akarták volna dobni. A másik anyagot törlőruhának kaptam valakitől. Így együtt kezdhetnek most új életet.
Régóta kiszemeltem mindenféle kék-fehér anyagot a meglevő párnasort folytatni, itt tehát adott az alaptéma.
2. Gyerekkori (emlék)anyagokból lenvászonra applikált kockás, pöttyös, gyümölcsös.
No, ezzel szenvedtem! És itt aztán nem segített semmi, hiába lapozgattam könyveket, és emlékezetet. Egyszerűen nem tudtam, hogyan kell sarkokat levarrni, stb. A kép éppen egy nem sikerült részt mutat, ahol nem igazán tökéletes az illesztés.
Itt is sikerült beválasztanom, egy olyan zárást találtam ki, ami pl. ikea párnáknál gyakori, amikor nincs se gomb, se megkötés, se zippzár, csak bedugod a párnát a huzatba, és belül van egy kis boríték szerű rejtett zseb, ami nem engedi kicsúszni. No, ezzel (is) megküzdöttem. De még mindig könnyebb volt, mint a sarkok illesztése! 
Az végeredmény viszont vidám lett. Bár a férjem szerint ez az anyagmentés már túlságosan retró, szerintem megérte. Tény, hogy ez a párna egyelőre egyedül van, és csak a kéksége menti meg, hogy mégis bepasszintható legyen a meglevő sorba, de régóta tervezgetem behozni a pirosat a lakásunkba, és abba illeszkedni fog, ha kicsikét "aranyosabb" és "vidékiesebb" is, mint terveztem.
Így ültem hosszú órákat. (Régi LOMO-val fotózva).
És összerakosgattam újabb változatokat a kis anyagaimból, például ezt a rózsásat.
Soha életemben nem voltak rózsás dolgaim, de ezt az anyagot, ezt az öreg és kopott flanelt meg akarom menteni. A gombokhoz kedves emlék fűz, és pont olyan kopottak, mint az anyag, a csipkét pedig lomtalanításban találtam, a szomszéd házból hajították ki egy idős néni hagyatékaként, egyéb gyönyörű maradék csipkékkel együtt.
Még nem tudom, milyen párna lesz, de beszámolok majd a további fejleményekről.
Valószínűleg e kezdeti fellángolás után keresgélni fogom azt a stílust, ami a leginkább illik hozzánk, a lakásunkhoz. Hisz ezeknek a saját párnáknak az is lényege, hogy nagyon erősen meghatározó elemek lesznek, hordozzák a kezünk munkáját, de annál többet is, a stílusunkat. Az iskoladarabjaim után erre is rá kell találnom. Abban is bízom, hogy a sokféleség szépen megkomponálható, és megfér majd a vidéki, a csíkos, a gyerekkori, minden szépen együtt.
Tudom, hogy több hasonló beszámolót is ígértem, mindenféle megkezdett dolgok folytatásaként, befejezéseként, amelyek egyelőre váratnak magukra. A fent leírtak okán azonban megértést és türelmet kérek.
Jön majd minden sorjában, mert látjátok, úgysem hagynak nyugodni...
Fotó: Oláh Gergely Máté
