Életemben először termesztek ablakpárkányon paradicsomot. Sőt, ha jobban belegondolok, ez az első igazi saját növényem. A többihez, amiket valaha is gondoztam kertben, semmilyen érzelmi viszony nem fűzött. Azaz, de! Utáltam a kertet, ennélfogva a növényeket is, amikkel dolgoznom kellett. Gyerekkorom első lázadásai ide köthetők, úgy érzetem, a szüleim kihasználnak, igazságtalanul dolgoztatnak, miközben az osztálytársaim rajzfilmeket néznek. Ezeknek az érzéseknek hangot is adtam, és kijelentettem, soha nem lesz kertem.
Remélem, ez a kérés nem hallgattatott meg... Addig is, amíg eldől, létesítettem az ablakpárkányon egy virágos és zöldséges kertet.Hú, de nagyképűen hangzik! Van egy 120 cm- párkányunk, amin elfér 3 virágláda és egy nagyobb virágcserép. Utóbbi egy gyönyörű leander, ami idén virágzik először. Közeben kaptam egy újabbat is, különleges vanília színű virágokkal, ezt már csak a nagyobbnak a földjében tudom tartani. Rendkívül vízigényesek, egyetlen napot sem szabad kihagyni.
A virágládákban porcsinrózsa van, közönséges nevén kukacvirág. Tavaly palántákat ültettem, és a folyamatosan érő magokat gondosan beleszórtam a földbe. Átteleltek, és gyönyörű, hatalmas bokrokká lettek, ahogy TV Maci rámutat. Egyszerű kis növény, jól bírja a hosszú nyaralásokat!
Végül, a büszkeség: a paradicsom. Törpe fajta, a palántát a testvéremtől kaptam, aki nagy biokertész. (Eleinte húztam a szám, a városba, a szmogba hozzak palántát? És ő, aki meggyőződéses bios, de nemrég átesett egy súlyos betegségen, ezt válaszolta: nézd meg, én milyen komolyan vettem, aztán ez lett belőle. Gondoltam, lazábbra veszem, hisz a piaci áruról sem tudom, mi mindennel permetezték, műtrágyázták, stb.)
Amikor elújságoltam neki, hogy van 12 kis zöld paradicsomom, kiderült, hogy az övéi még sehol se tartanak. Az enyém megszerette a városi klímát! Mostanra a kis zöldekből 4 beérett, ismét beelőzve vidéki testvéreit.
Lehet, hogy jövőre komolyabb ültetvényben is merek gondolkozni. Remek érzés az ablakpárkányról szüretelni!
