Régóta foglalkoztat a környezet, a terek hatása. Abból a gyakorlati megközelítésből is fontos a kérdés, hogy egyszerű lakásvásárlóként tudunk-e olyan szempontokra figyelni, amelyek segítenek a jó választásban, de esetleg elmélyültebb ismereteket igényelnek. Ezen kíváncsiságom vezérelt, hogy felkeressem Dr. Dúll Andrea környezetpszichológust, a Budapesti Műszaki Egyetemen és feltegyem neki laikus kérdéseimet.
Szűkítsük most a vizsgálandó területet az otthonra: az emberek nagy része nem tudatosítja, milyen hatással van rá a tér, amiben él, amely lehet szűk, tágas, alacsony, vagy magas, sötét, világos, hideg, meleg. A kutatások mit állapítottak meg, melyek ezek a hatások?
A környezetpszichológia mindig egyénre, szituációra, csoportra, adott helyzetre szabja a válaszait. Kevés állítás van, amit „kőbe vésve” adunk. A munkánk lényege, hogy megértjük, felmérjük az adott környezetet. Freud állítása itt is igaz, csak a „jéghegy csúcsa”, ami tudatosul. Kevéssé is általánosíthatók a megfigyelések, hiszen mást mondok egy göcseji paraszt néninek és mást a 7. emeleti panelben élőnek.
Valóban nagyon kevéssé tudatosítjuk a környezet ránk gyakorolt hatását. Éppen ezért maga a berendezkedés is egy folyamat a lakásban: tárgyak néha évekig vándorolnak, vagy például egy új színtől valakinek állandóan fáj a feje.
A környezetpszichológia a személy és a környezet összeillését vizsgálja. Sokkal könnyebben tudatosul bennünk, ha ezzel az összeilléssel gond van – vagyis össze nem illés lép fel a lakó és lakása között. Színek, hőmérséklet – holott kardinális kérdések, nagyon nehezen tudatosulnak. Ha azonban ezek fölött a tényezők fölött például nem megfelelő a térhasználó kontrollja – például a panellakásoknál rögtön kiderült, elsődleges probléma, hogy a fűtés nem szabályozható, vagyis fellép az össze nem illés – máris tudatosul a helyzet.
A környezetpszichológia arra is figyelmet fordít, a kapcsolataink hogyan alakulnak a térben. Alacsony belmagasságnál nagyobb személyes teret igénylünk, és ha ilyen térben többen vagyunk, akkor másokra vezetjük vissza, hogy nem érezzük jól magunkat, nem a tér adottságaira. 
Mi lehet egy esetleges következő lépés, tanítható-e a környezetpszichológia: ha egyszerűbb szinten is, de tudjuk, hogyan jó kialakítani egy otthont?
Aki „hivatalosan” tanulja, annál is megmarad a spontán viszonyulás is, nem tudatosul minden.
Viszont átlagos, hétköznapi helyzetekben is gyakorolható, egy lakásvásárlást tudatosan előkészíthetünk: írjunk szempontrendszert. Ez alapján máris más szemmel nézzük a lakásokat, hisz pontosan tudjuk, mit keresünk – legyen nagy ablak, szellőztethető a fürdő, sok fény, stb.
Azt azonban tudni kell, hogy minden nem tudatosulhat a minket érő hatások közül. 
Mondok más szempontot is, hogy érthető legyen: az otthoni tereinkben rengeteg konfliktus adódik abból, hogy máshogy használ teret, tárgyat nő és férfi. Ha elkezdünk erről beszélgetni, akkor nem az a képlet, hogy a nő ostoba a parkolásban, a férfi pedig a margarinkenésben, vagy a fogkrémes tubus használatában. Egyszerűen máshogy szelektálódtunk.
A nő jobb kisebb léptékű tárgyak, belátható belső terek észrevételében, a férfi égtájak, irányok, nagyobb léptékű terek ismeretében.
Vagy: másképp tart rendet a nő és másképp a férfi. Ha ezeket a különbségeket ismerjük, jobban is kezeljük. Ez biológia. Más a test, a test védése, a hormonjaink. Ha a férfi és a nő sétálnak, a nő a férfira hagyatkozik, ő maga nem figyel. Ha eltévednek, a nőnek az az első, hogy kérdezzenek meg valakit, a férfi meg, inkább „majd ő megtalálja”.
A nemi meghatározottságainkon túl nyilván vannak alapvető kényelmi igényeink. Hogyan lehet ezeket pontosabban, jobban meghatározni?
Nem könnyű, de alapszinten kiindulhatunk az érzékeinkből.
Az öt érzéket tekintve a fény nélkülözhetetlen, a zajról is el tudjuk dönteni, zavar, vagy nem zavar. Ismert a klasszikus panelprobléma: ki költözzön el? Az-e, aki hangosan hallgatja a rádiót, vagy az, aki egész nap klaffog a fapapucsában, maximum szívességből vesz puha, gumitalpút? Mindenki otthon van ugyanis, ennél fogva feloldhatatlan a probléma.
Nézzük a szaglást. Meggondolandó, hogy a fantasztikus illatú pékségtől nem őrülök-e meg 3 év múlva…
Továbblépve, életünk tágabb perspektíváit nézve, a kapcsolati lehetőségek szempontjából vajon jól választunk-e? A szingli lakások gyakran alapból olyanok, hogy oda más be sem kerülhet.
Aztán a társas interakciók: akarunk-e ott alvó vendégeket, gyerekzsúrt, stb.?
Amikor az ember mindezeket tudatosítani akarja, semmit se tekintsen nyilvánvalónak, mindent gondoljon végig, akár írja is le. Lézengjen egy kicsit a megvásárolandó lakás környékén, hogy fest éjszaka, reggel, munkaidőben.
Ritkán látom, hogy így tájékozódnának az emberek… Kicsit a párválasztás analógiájára működik a lakásé is. Először szép, csinos, szellemes a választottunk. Aztán még mindig szép, csinos, szellemes, de… Később pedig talán már túl szellemes. Idővel átértékelődnek a dolgok. Minél inkább végig tudjuk gondolni így a döntésünket – a pár és a lakásválasztás esetében is – annál nagyobb eséllyel választunk jól.
Tanult, nevelt, vagy ösztönös adottság az, ha valaki „jó érzékkel” rendez be egy otthont?
Mit jelent az, hogy jó érzékkel? A környezetpszichológiát csak érzelmi szempontból érdekli az esztétika. Jól érzik magukat az adott térben az emberek, vagy sem, ezzel foglalkozik. Néha bizony az a tér nagyon nem esztétikus.
A divat, a stílusok, az ízlés is tanítható valamelyest. Nyilván ezek mind-mind szubjektív területek.
De, hogy az esztétikusan berendezett lakások élhetők lesznek-e, már nem biztos. Attól lesz igazán jó egy lakás, ha meghitt kapcsolat van az oda költözők között. Nem biztos, hogy a lakás esztétikus lesz, de funkcionális. Például egy értelmiségi pár egész falakat megtöltő könyvespolc rendszere nem mindenkinek szép. Ha harmónia van az emberek között, akkor köztük és a tereik között is az lesz. A pszichológia sokkal megengedőbb az esztétikánál – sokkal inkább az ember-környezet összeillést szoktuk figyelni.
Fontos tudni, hogy ez nem csak „szakma”, mindenki profi környezethasználó. Ez egy kölcsönhatás. A tér úgysem fogja hagyni, tudatja majd velünk, nyomja a változtatást. Figyeljük csak meg! Megint olyan ez, mint egy kapcsolat: összecsiszolódás.
Ha pedig kicsit is tudatosabban, figyelemmel vagyunk az efféle dolgok iránt, alap pszichológiai kulturáltságunk alakul és fejlődik, továbbá megvan az a szerencsés hozadéka, hogy képesek leszünk jól választani, és olyan teret kialakítani, amely a feltöltődésünk helye lehet, ahol valóban jól, otthon érezzük magunkat.
Ha érdekel a környezetpszichológia, olvass még róla.
